Egy különös aurájú helyen, a Dunántúlon, Dégen nőttem fel szintén festő húgommal. A gyerekkori helyszín, a család nagy mértékben hozzájárul mind a mai napig szürreális képi elemekhez. Gyakran dolgozom olajjal, de talán még nagyobb szabadságot jelent az, ha a kollázs technikáját alkalmazom, illetve a klasszikus grafika technikái közül a számomra legkedveltebbeket, a hidegtűt és a monotípiát. Sokszor naplószerüen festem ki és rajzolom a bennem zajló történéseket, legyen ez akár egy pszichologizáló portré, vagy egy közeli kontextusba helyezett testkivágat, gyakran a helyek, amelyeken járok.
Legutóbbi munkáimon erősebb transzparencia figyelhető meg, amely egyfajta időutazássá vált. A képeken összegyúrt korok lenyomatai, a múlt és a jelen együttesen, egymásba fonódva, egymásra hangolva jelenik meg történetmesélő szerepben is. Ilyen például az a munkám, melyben az ókori görög filozófus portréjának torzója egy kortársam arcát idézi meg és mintha a szobrász róla mintázta volna, a hasonlóság ezen véletlene ihlető forrásként szolgált. Utat mutatott egy olyan kép létrejöttéhez, amely egymásba olvasztotta a régmúlt egy lenyomatát a jelenünk egyik, a számomra is meghatározó alakjával, egy családtagom portréjával. Ezt a történetelbeszélést szeretném folytatni a következő években, ráhangolódva országunk meghatározó formálóira, alakítóira, szimbólumaira történelmi, kultúrtörténeti vonatkozásban a képzőművészet hozzám közel álló eszközeivel.
Sokszor naplószerüen festem ki és rajzolom a bennem zajló történéseket, legyen ez akár egy pszichologizáló portré, vagy egy közeli kontextusba helyezett testkivágat, vagy a helyek amelyeken járok.