Kovács Dániel Gábor vagyok, történész, drámaíró. Három éve jelent meg első drámakötetem az '56-os forradalom 60. évfordulójának tiszteletére. Trilógiám nyitó darabja a MMA által kiírt ’56-os drámapályázaton ért el 2. helyezést. Tavaly jelent meg az 1957-ben eltűnt Pap Béla mártír karcagi református lelkészről szóló drámakötetem.
A XX. századi magyar történelem már az egyetemen is érdeklődésem középpontjában állt. Szerencsére a legfelkészültebb oktatók előadásait hallgathattam erről a korszakról: Romsics Ignác vagy Szerencsés Károly órái meghatározó élményeim közé tartoztak. Ugyanígy említhetem a három éve elhunyt Tőkéczki Lászlót is, akinél szakdolgozatomat írtam a magyar népfőiskolai mozgalom kialakulásáról. A magyar drámairodalomban két író munkássága volt rám nagy hatással: Németh Lászlóé és Páskándi Gézáé. Németh dramaturgiája sok vonatkozásban eltér Páskándiétól, ám egy valamiben teljes az azonosság: a nemzettudat és a nemzetvállalás intenzitásának vonatkozásában. Páskándi azt írja A tudat "lakáskérdései" című esszéjében: „Attól vagyok magyar, és csakis attól, hogy vállalom ezt a történelmet dicsőségével és szégyeneivel együtt is. (…) Az egyetemes történelemből csakis a hegycsúcsokra figyelek, a sajátomból viszont a vakondtúrás is figyelmeztet valamire, mert közelebb van, s belebotolhatok. (A hegycsúcsba nem lehet belebotolni.)”
A MMA támogatásával egy drámatrilógiát tervezek írni a XX. század első feléről. Úgy gondolom, hogy drámaírói tapasztalatom, valamint történészként a tárgyi tudásom képessé tesz arra, hogy nemzetünk legvészterhesebb korszakát drámai művek formájában feldolgozzam. Nagy adóssága ez a magyar drámairodalomnak, és Trianon századik évfordulója közeledtével fontosnak tartom, hogy emlékeztessük erre a meghatározó történelmi korszakra a jelen és jövő magyar generációját.
2019.09.20 11:44:16