Zeneszerzéssel 12 éves korom körül kezdtem foglalkozni, aktuális hobbijaim legújabbjaként, leginkább Bach és Mozart bűvkörében ill. modorában. Bár azóta rengeteg új hatás ért, ideáljaim mellé sokan, a kortársak közül is többen felsorakoztak, különös módon mégis ez a két szerző maradt a mai napig a legfontosabb inspirációs forrás számomra. Stílusomat leginkább az ismert és még felfedezésre váró, mindenesetre létező zenei jelenségek figyelembevétele, a már felfedezett nemlétezők negligálása, egyfajta retorizáltság, dallamosság, a reneszánsz vokálpolifónia, a jazzes ritmusok és harmóniák, úgy általában a régi és az új dolgok vegyítése és bizonyos sűrűség jellemzi. Nem jellemzi viszont a Heisenberg-féle határozatlansági relációt muzsikában olthatatlanul kifejezni vágyó, napjainkban oly népszerű zenén kívüli “gondolat”, a felrobbant lombik mellett leégett hajjal, de büszkén a jövőbe ill. félszemmel a kamerába tekintő experimentális hajlam, a zenei kabbalisztika, az alkímia, a vérszegénység, valamint a csúnyaság.
Az utóbbi időben dalok, kamara-, szimfonikus és oratorikus művek mellett leginkább kórusműveket komponáltam, mely a legkedvesebb, és a jelek szerint legsikeresebb műfajom: többüket számos európai és tengerentúli országban is előadták.
2002-től tanítok a Zeneakadémián, 2015-17 között a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, 2016-tól a Kecskeméti Kodály Intézetben oktatok különböző zenei tárgyakat.
A jelen pályázatban Hamvas Béla Karnevál c. regénye nyomán egy egész estés opera szövegkönyvének és zenéjének megírására vállalkozom.