Kolozsváron születtem. Tizenegy éves voltam, amikor családommal Magyarországra költöztünk. Már gyerekkoromban szenvedélyesen rajzoltam. Tizenkilenc évesen Stockholmban tanultam meg az olajfestés alapjait, majd festészeti tanulmányaimat a Magyar Képzőművészeti Egyetemen folytattam, ahol mesterem, Szabados Árpád volt.
Mióta befejeztem az egyetemet rendszeresen kiállítok Magyarországon és külföldön. Éveken át az OctogonArt, majd a Várfok Galéria Spiritusz szekciójának művésze voltam.
Láthatóvá kívánom tenni azt, amit nem látok, – mindezt festői eszközökkel.
Az a határ érdekel, ami a tudattalan és a tudatos között húzódik: különösképpen ezen a határmezsgyén való egyensúlyozás, átmenet, átlépés. Térből térbe vándorolok a képeken. Belső tér lehet egy falak közé zárt helyszín vagy a lélek bugyraiban elképzelt világ. Külső tér lehet a szabad ég alatti tág táj vagy az, ami szemmel látható. A belső, a külső, és a kettő képi megjelenítése egyszerre váltakozik: sejtet és feltár. Ha van egy kapu, képzeletben áthaladok rajta és elrévedezem azon, mi lehet mögötte. Egy mélyedés a földben vezethet fénybe, egy fekete árnyékba nyíló alagút új ösvények labirintusához. Az elbújó, szövődő utak hálóját kutatom. Enteriőrök festésekor a formák és figurák egymáshoz való kapcsolódása és távolsága érdekel. Emberek lenyomatát hordozó tárgyakat szeretek festeni: egy ruhadarabot, amit valaki leejtett; egy függönyt, amit elhúztak, finom falatot egy tányéron. Ha megjelenik élőlény a képen, nem néz a festő szemébe, hanem el van foglalva a maga ügyeivel: járkál, ül, babrál, lebeg.
A következő három év folyamán (valószínű a későbbiekben is) kiválasztott terekben helyzeteket, benyomásokat, sejtéseket kívánok leleplezni, rétegek alá fedni, rétegek alól feltárni.