2005 óta dolgozom tervező építészként, 2010 óta ékszertervezőként, ötvösként is. Az építészeti munkát nem feladva és vállalva annak tagadhatatlanul erős hatását a gondolkodámódra, tárgyformálásra, az anyagok alaposabb megismerése felé fordultam és kezdtem tanulni az ötvösmesterséget.
Az ösztöndíj hároméves ciklusa szerves folytatása, része egy már megkezdett folyamatnak, az elmúlt években végzett formai- és anyagkísérleteknek. Számomra az ékszer nem csak a hordható ékszereket jelenti, hanem egy képzőművészeti alkotást, egy belsőépítészeti elemet, egy épület részletét vagy egy építészeti gesztust, ami egy tárgyban, ékszerben értelmeződik újjá. Építészként a két végpontra figyelek: a kompozícióra és a legkisebb részletre, ami ízt ad az egésznek. És e két pontot összekötő, összeszövő hálóra, amit a képzőművészet, az iparművészet és az építőművészet eszközei jelentenek.
Kedvenc témám adta a címet a következő hároméves munkaciklusnak: Ékszer Tárgy Épület.
Az Ékítészet című kollekcióm tárgyainak egységét a közös pillér, az építészet jelenti, illetve az építészeti részletképzés, mint felületek, szerkezetek, kapcsolatok, anyagok. Tárgyaim megalkotásánál az érdekelt, hogyan hat vissza az építészetben használt formai komponálás, szerkezeti konstruálás a teljesen más léptékű ékszerekre, tárgyakra. Kollekcióm darabjai saját építészeti munkámra, egy-egy neves építész jellemző munkájára, egy építészeti gesztusra reagálnak, vagy absztrakt választ adnak egy városszövet rajzolatára, hangulatára. Ezt a témát szeretném tovább bontogatni, kiegészítve egy zenei vonallal: Bartókon keresztül vizsgálni az absztrakt fogalmát és tárgyiasíthatóságát.
Az ösztödíj első évében lehetőséget kapok, hogy a 2018-ban megnyert monstrancia-tervpályázat kivitelezéséhez kapcsolódóan műhelyekbe járjak, és neves mesterektől tanuljam a fémművesség számomra még ismeretlen fogásait, fortélyait!