1976-ban születtem Budapesten. Tanulmányaimat a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakan és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem textiltervezés szakán folytattam parhuzamosan. Posztgraduális tanulmányaimat Sárváry Katalin és Tillmann J.A. vezetésével végeztem.
Alkotói programom témájaként a „hímzést”, mint individuumot szeretném portréként bemutatni, ábrázolni. Egyfelől, mint dekoratív elemet, másfelől képírásként értelmezhető narrációt. Eddigi munkásságomra jellemzően, a hímzés és a festészet határmezsgyéjén megfogalmazva azt.
Munkáimat azon a határterületen helyezem el, melyen a textilfelület képzőművészetté válik, miközben ugyanakkor különbözik is attól. Középpontjukban mindig az ember áll, mint anyagi minőség és mint térbeli forma, mindennemű, hozzá köthető attribútummal együtt.
Az elkészült művek kétpólusúak: egyrészt idomulni kívánnak a high art követelményeihez, ezt viszont manuálisan, az iparművészetből származó fogásokkal érik el. Munkáim alapját a tradicionális hímzéstechnikákból merített inspirációk alkotják, melyeket különböző, talált vagy destruált felületekre helyezek el.
A körülöttünk lévő anyagminőségek, akár hulladékaink (mint a ruhákról potyogó flitterek, a játszótéren elhagyott gumicukrok), akár természetesek (föld, a só, a víz, szőr, preparált bőrfelületek) képesek új minőségeket generálni. A felhasznált anyagok és jelek összesűrítésével létrejövő üzenet csupán valamiféle energia, mely a ki nem dobott tucat termékek, használati tárgyak átszellemült anyagi valóságából ered, egyszerűséggel teli sokszorosított elemekből jön létre vagy esik szét. Az általam használt gumicukrok, flitterek, gyógyszer bliszterek ekképp válhatnak először csak felületté, majd belőle sokszorosítás, hímzés által valami egészen furcsa létező entitássá.