Édesapám Manninger Miklós és nagybátyám, Manninger György a magyar és a magyarországi német nemzetiségi néptánc területén nagyívű koreográfusi életművet hagyott hátra. Kortársaikhoz, pályatársaikhoz képest – pl. Martin György, Vásárhelyi László, Rábai Miklós, Tímár Sándor, Stoller Antal, Novák Ferenc – sajnálatos módon hagyatékuk kevéssé ismert, dokumentált és megőrzött, szinte feltáratlan. Mind a magyar, mind a nemzetiségi kultúra területén maradandót alkottak, György sokszor korát megelőzve, Miklós a magyarországi német tánckultúra alapjait lerakva. Mindkét koreográfus olyan adatközlőkkel dolgozott, akik a mindennapokban magyar, illetve német népi kultúrában éltek, így munkájuk és annak autentikussága egyik fontos alappillére a magyarországi német néptáncmozgalom létrejöttének, valamint fontos eleme a magyar néptánckultúrának. Ugyanakkor a felgyűjtött táncanyag koreografálása és színpadra állítása, zenei anyagának feldolgozása és az zenekarra való átirata a mai napig értékes magyar és meghatározó jelentőségű magyarországi német koreográfiák létrejöttét eredményezte, melyek jelentős néprajzi értékkel is bírnak. Manninger Miklós egyik megteremtője volt a magyarországi németség hagyományait színpadi koreográfiákban való megőrzésének. Nemcsak a népszokásaikat, hagyományaikat dolgozta fel táncműveiben, hanem díjnyertes lírai hangulatú, történeteket mesélő koreográfiáiban nagy hangsúlyt fektetett a németség sorsfordító eseményeire, mint a Magyarországra való megérkezés, vagy a hadifogság és kitelepítés szörnyűségeire. Tanulmányom célja kettejük gazdag alkotói hagyatékának feldolgozása. Célom, hogy a koreográfiákat felkutassam, munkásságukat dokumentáljam, a feltárt hagyatékot végül egy kiállításon bemutassam, és egy-egy koreográfiájuknak az előadásával elevíntsem fel kiemelkedő tehetségüket.