Karvezetői diplomámat 1997-ben szereztem meg a Zeneakadémián. Két évig az Operaházban voltam balettkorrepetitor, majd doktori tanulmányokat folytattam az egyházzene tanszakon. 2004-ben védtem meg a disszertációmat, aminek a témája az Énekek éneke a liturgiában és a zenében.
Az azóta eltelt időszakban különböző iskolákban tanítottam zenét az alapfoktól az egyetemig, és zenei munkáim, énekegyüttesem vezetése mellett egyre többet foglalkoztam az irodalommal. Először jeligés pályázatokon indultam, ezek sikerein felbuzdulva 2013-ban megírtam első mesekönyvemet, amit azóta kilenc másik kötet követett. Dolgoztam az Emberi Erőforrások Minisztériumában a Kulturáért Felelős Államtitkárságon, mint zeneművészeti referens. Mostanában a Zenekar újság számára készítek riportokat, egy kórust vezetek, valamint a könyveimmel kapcsolatos gyermekfoglalkozásokat tartok.
Zenei hátteremnek köszönhetően egy egészen speciális területtel is foglalkozom: kórusmű-, opera-, oratórium-, és dalszövegeket írok. Az énekelt szavak teljesen máshogy működnek, mint az olvasásra szánt anyagok, mert a zene felnagyítja, érzelmileg erősebbé teszi a gondolatokat. Komponista alkotótársaim zenei szándékait is szem előtt tudom tartani, hiszen saját tapasztalatból tudom, milyen regiszterben mit könnyű énekelni, hogyan tud egy szöveg lassabbá válni, mit jelent a hármas lüktetés a szavak szintjén. 2018-ban kiemelkedő színvonalú szövegkönyvek írásáért a Patronus Arts Alapítvány díjában részesültem.
Az ösztöndíj három éve alatt két mű létrehozását tűztem ki célul: a szavak és dallamok összekapcsolását egy opera librettójának elkészítésével szeretném folytatni, ami a Cyrano-történet alapján készül, valamint egy Budakeszihez, a lakóhelyemhez kapcsolódó helytörténeti vonatkozású ifjúsági regény megírását tervezem.