Mindig is nagy volt bennem a vágy arra, hogy a jelen mozzanatait megőrizhessem a későbbi időkre. Mivel egész kicsi koromtól sok időt töltöttem Palócföldön, azt láttam, hogy sok érték kezd elveszni az évek múlásával. Úgy éreztem az én kezemben a fényképezőgép az az eszköz, amellyel megőrizhetem ezt az eltűnőben lévő világot.
Az ösztöndíj időszaka alatt két palóc falu – Rimóc és Kupuszina – életét szeretném követni a közösségi eseményeken és a személyes történeteken keresztül. Azt vizsgálnám, hogy a különös földrajzi távolság ellenére milyen különbségeket és hasonlóságokat lehet találni közöttük. Mi adja a palóc identitás alapját? Mi motiválja az ott élőket, hogy kutassák, őrizzék, megéljék őseik hagyományait? Mi lehet a jövője ezeknek a hagyományoknak?
Munkámban tudatosságra, értékteremtésre törekszem, célom hogy a közönségben olyan pozitív gondolatokat ébresszek, amelyekben ráismerhetnek saját, talán már régen elfeledett élményeikre. A képeimen szereplők legtöbbször idős emberek, akik a világhálóhoz nem jutnak, és egy-egy kiállítás is elérhetetlen a számukra. Fontosnak tartom, hogy visszatérve hozzájuk megmutassam a munkáimat, amelyekben szerepelnek. A célom mindig az, hogy adjak – azoknak, akiket megörökítek, élményt, érdeklődést, szeretetet. A közönségnek pedig olyan értékeket, amelyek megőrzésével talán már az utolsó órában vagyunk.