Huszonöt éve foglalkozom színházzal. Közel nyolcvan előadásnak voltam részese, mint író, zeneszerző, dalszövegíró, de olykor előadóként, szereplőként is megjelenek a színpadon.
Zenei munkáimban igyekszem alkalmazkodni a megzenésítésre felkért darab stílusához, milliőjéhez, így szinte minden műfajba volt szerencsém belekóstolni.
Íróként viszont az aktualitás, a modernkor ideológiai, szociális problémái foglalkoztatnak. Írtam környezetvédelemről a METIS-ben (ez a Madách Színház musical pályázatának döntőse volt), a hitről A TIZENEGYES KÓRTEREM-ben, vagy a boldogság kereséséről a GURU, A HUNGURU című zenés mesedrámámban. De írtam bűnmegelőzési program keretein belül a roma nők sorsáról (ARANYESŐ KÁNTYIBAN), a drog és az internet veszélyeiről (KAMASZTANBÓL JELES), vagy a szépkorúak ellen elkövetett bűncselekményekről a NYUGDÍJAS AKTÁK című bohózatomban, amely nemrég belügyminisztériumi kitüntetésben részesült.
A "Színház a Jászságért" névvel ellátott pályázatom témája is társadalmi problémákra hivatott felhívni a figyelmet. Programom, amit kidolgoztam, valójában egy integrációs program, melyben 10-11 éves jászsági roma fiatalokat készítünk fel - egy színésznő és egy színész-koreográfus kollégám közreműködésével - egy olyan színházi előadásra, ami saját kultúrájukon alapszik, s olyan roma hősöket láttat, akik szorgalmuk, s tehetségük által sikeresen kiszakadtak abból a szegényes környezetből, ami a jászság elmaradottabb régióit egyre inkább jellemzi. Célunk a figyelemfelkeltés, az útmutatás a pályaválasztás előtt álló roma fiatalok körében. Remélem, három éves munkánk értő fülekre, s lelkekre talál majd.