Bemutatkozó
László Barnának hívnak és tizenegyedik osztályos koromban kezdődött a filmes pályafutásom, amikor a földrajztanárom senkit nem kötelezve, tudatta az osztállyal, hogy a marosvásárhelyi Bólyai Farkas Líceum által szervezett multimédia versenyre kisfilmeket lehet készíteni. Akkor tapasztaltam előszőr, hogy a sporton kívül valami igazán foglalkoztat. Az iskolában töltött megszokott órák, hirtelen nagyon izgalmassá váltak. Miközben a tanárok az adott óra témájáról beszéltek én elkezdtem filmterveken gondolkodni és a fantáziám szárnyalt. Az első filmemnek én akartam lenni a főszereplője és megszerettem volna váltani a világot. A rólam készített filmet végül a földrajztanár elutasította. Volt két napom, hogy más filmet készítsek és akkor adta édesapám az ötletet, hogy legyen Domi, a félszemű roma munkás a főszereplő, aki épp az udvarunkon dolgozott: sok gyermek, nehéz körülmények, igazi szociófilmes téma... Elkezdtem követni Domi egy napját és annyira belejöttem a filmezésbe, hogy az esti jelenetnél az 5 gyermeke mellé, még 3 másikat is befektettem a kis szobába, hogy drasztikusabbnak tűnjön főszereplő helyzete. Végül a Dolgos munkanélküli szociófilmecske megnyerte az országos versenyt. Az azt követő évben, ugyancsak Domi főszereplésével, de már fikciót forgattam, a szeme világának elvesztéséről. Ismét nyertem, a Szeme világával is. Ezt követően a Sapientia Egyetemre felvételiztem, ahol magamba szívtam a képekben való gondolkodás tudományát és több mint 25 kisfilmet, rövid dokumentumfilmet, animációt készítettem. Elvégeztem a Dunaversitas Mesterkurzust és több filmes táborban vettem részt Románia és Magyarország területén mint operatőr és rendező. A vizsgafilmem, a Jég alatt egy különös szerelmi történet David Lynch ihlette látványvilággal. Az igazi áttörést a mesteri elvégzése után következett, az Isteni kézzel, amely számos európai nagyfesztiválon szerepelt.