Magyar-történelem szakon végeztem az ELTE BTK-n, majd ugyanitt doktoráltam történettudományból. Fő kutatási területem a 19.-20. századi magyar történelem, de legtöbb esetben a történeti források mellett művészeti (irodalmi, képzőművészeti, mozgókép) forrásokat dolgozok fel. Legkedvesebb kutatási területemmé a Balaton 19-20. századi históriája vált, melynek nemcsak az esemény-, kultúrtörténetét kutatom, hanem sokszor művészetelméleti alapú megközelítéseket is alkalmazok. Több kötet szerzőjeként, számos publikáció jegyzőjeként a legfontosabb küldetésem a magyar kultúra népszerűsítése, megfelelő, hiteles módon történő átadása.
Jelen ösztöndíj keretében a Balaton történetének (19-20.század) művészetelméleti megközelítését tárom fel. A Balaton definiálásakor nem elégedhetünk meg a földrajzi tájként való meghatározással. A Balaton a művészeknek menedék és ihletforrás, a vendégeknek kikapcsolódást, rekreációt, lelki és testi felüdülést nyújt, a sportolni vágyóknak a testmozgásra alkalmas tér, a tónál élőknek pedig valóban gazdasági erőforrás. A Balaton természeti és kultúrtáj egyben, jelentős történeti hagyományokkal és művészeti lenyomatokkal. A hároméves kutatási időszakban szeretném részletesen áttekinteni, hogy miképpen változott a Balaton-képe, megítélése, jelentése, jelentősége elsősorban a művészeti formációkban – pl. irodalmi művek, festmények, fotók, filmek, szobrok –, valamint ezek a transzformációk hogyan függnek össze a tó történeti korszakaival.
A Balaton történetében koncentrálódik Magyarország története, a Balatont megörökítő alkotásokban megmutatkozik nemzetünk sorstörténete is. Ebből az újszerű megközelítésből szeretném megvizsgálni a Balaton művészetelméleti vonatkozásait a 19. század elejétől napjainkig.