20 éve, 2000-ben, rövid lelki, irodalmi és technikai készülődés után elindítottuk Lackfi Jánossal az ország első tehetséggondozó-oldalát.
20 éve, 2000-ben, rövid lelki, irodalmi és technikai készülődés után elindítottuk Lackfi Jánossal az ország első tehetséggondozó-oldalát. De európai kitekintéssel is egyedülálló kezdeményezés volt az (nem vagyok benne biztos, hogy akár ma is van hasonló oldal az interneten). Hidat akartunk nyitni az amatőr és a profi irodalom között (mindkét szó és árnyalatai ellen van némi kifogásom). Megtanítani, elmagyarázni a szakma szépségeit, és lehetőségeinkhez mérten gyakorlati tanácsokkal segíteni a tehetséges alkotókat, hogy ne kövessék el a leggyakoribb hibákat, amelyeket mi is elkövettünk egyébként és természetesen.
Kegyetlen munka volt, mindig az, ha rendszeresen és békésen igazat kell mondani. Talán a legnépszerűbb szolgáltatásunk az árulkodó nevű "Gyors és gyilkos" fórumunk volt, amelyben akkor még -- és talán most már újra -- szokatlan gyorsasággal és őszinteséggel, napi rendszerességgel válaszoltunk a dokk.hu adatbázisába feltöltött versekre, azokat szakmailag, nyelvileg elemezve, és feltárva addig talán túlzottan is féltve őrzött írástechnikai titkokat.
A dokk.hu tehetségei közül ma már sokan az irodalmi krém elismert tagjai, nem sorolom fel a neveket, nem mindenki büszke rá, hogy onnan indult. De nem csak szerzők, hanem szerkesztők gyakorlatoztatása is folyt az oldalon. Sajnos ma már eltűnt az a sorozat az internetről, amely BOLDOGOK-E A SZERKI LEGÉNYEK címmel beszélgetéssorozatban mutatta be a pályakezdő irodalmárokat. A költőket bemutató sorozatunk címe KÖLTŐK A KÖZÉRT-ben volt, értelemszerűen itt elsősorban a költőket mutattuk be, a publikálásnak még éppen, hogy nekikezdő szerzőkkel és egy-egy befutottabb pályatársukkal beszélgettünk. Sajnos már ezek a videóanyagok sem elérhetőek.
Több törekvésünk is túl korai volt, talán a legígéretesebb a magánmecenatúrát beindítani hivatott költő-támogatás. Mobiltelefonos applikációval lehetett az oldalra regisztrálni, és a naponta megkapott egy-egy vers alapján emelt díjas SMS-sel támogatni a szerzőket. Technikailag már akkoriban sem volt semmi akadálya az ilyen jellegű szolgáltatásnak és reklámozásnak. De a felhasználók akkori, alacsony száma mellett ez az üzem csak 1-2 évig működhetett.
Természetesen a dokk.hu körül kialakult baráti közösség is, szerelmek fonódtak, ellenségek gyepálták egymást — mint minden közösségben. De 20 év távlatából már biztosan ki merem jelenteni, hogy valami forradalmian új dolgot kezdtünk el, és még a mai napig nyomait látom működésünknek és az általunk lekódolt és kigondolt kommunikációs stratégiáknak az azóta elszaporodott irodalmi platformokon.
Szóval 20 éves a dokk. És ugyan már az alapítók nem végeznek munkát az oldalon, jó érzés tudni, hogy a dokk.hu még mindig él, és versekben, szakmai vitákban őrzi a digitális átmenet szöveglenyomatait.
A fentiekről Lackfi János egy hosszabb interjúban részleteiben is mesél:
https://www.youtube.com/watch?v=BdNNICm3yR8