Az Építészfórum oldalán az épített környezeti nevelésnek, a közösségi építésnek, a participatív munkáknak kitüntetett figyelem jut, mert az építészek és nem építészek párbeszédének alakításában ezek hatékony eszköznek bizonyulnak. Ennek a sorozatnak az eddigi legnépsezrűbb példája a finn függetéenség 100. évfordulójára átadott központi könyvtárról született írás, ami 2019. november 25-én jelent meg.

Az OODi a Parlament és Steven Holl Kiasma múzeuma közvetlen közelében áll a Kansalaistori téren. Szemben vele a Helsinki Music Center, kicsit arrébb az Alvar Aalto Finlandia palota áll, szellemi értelemben nagyon sűrű, fizikai értelemben egy tágas helyen. Hosszú közösségi tervezési folyamat vezette el a könyvtár tervezéséig, amely önmagában is érdekes a magyarok számára: az építészek és nem építészek közötti párbeszéd kialakítása tudatosan, hosszú évtizedek óta épül Finnországban.  

A kortárs oktatási intézményekben bevezetett tanulási táj fogalom ebben a térben egészen új értelmet nyer. Egyrészt a tér tájként megformált: a jellemzően fa borítású járófelület „domborzata” a hosszanti teret kisebb térrészekre osztja fel, a hullámzó tér felett felhőszerű képződményként lebeg a matt üvegtető.  (...) A tanulási táj más szempontból, az oktatási terek kapcsán megszületett jelentésként is értelmezhető: a könyvtárban különböző, komplex tanulási folyamatok zajlanak. Ez nem feltétlenül jelenti a könyvek vagy folyóiratok lapozgatását, bár a számos család közül, akik vasárnapi szórakozásként a közös könyvtárlátogatás mellett döntöttek (!), többen elmélyülten olvastak. A tanulás is olyan tágasan értelmezett, mint a tér: a már említett  barkácsolás, az együtt játszott videójáték, a mozilátogatás, a közös beszélgetések ebben a könyvtárban mind értékes kulturális tevékenységként kapnak helyet.