Az olvasó véleménye

2019. 12. 17.
irodalom
Kolozsvár
Kik és hogyan írtak kritikát az egykori Utunkba? A '89-es rendszerváltás hogyan formálta át az olvasók médiafogyasztását? A Helikon Hátsó ablak rovatának decemberi jegyzetét Demeter Zsuzsa írta.

A Mezőség gidres-gödrös útjain hazafele, a nagyszülőkhöz autózva az egyik magyar rádió adását hallgatjuk. Kolozsvári negyedikeseket kérdeznek, mit tudnak a ’89 előtti időről, mit tudnak a forradalom eseményeiről. Szüleik, nagyszüleik történeteit elevenítik föl – a régi rendszer abszurdoid pillanatait, a páros és páratlan rendszámú autók közlekedési rendjéről, az üresen kongó üzletekről, az áram- és gázkimaradásokról, a házi feladatok gyertyafény melletti körmöléséről. Van valami bizarr, nosztalgiával bevont hangulata ezeknek az emlékeknek, az eltűnt időre emlékezés óhatatlanul magával hozza a nosztalgiát is. Ezeken a történeteken keresztül szelídülnek elmesélhetővé és kitapinthatóvá a kommunizmus anomáliái, ezek a történetek egyfajta átjárók a mi gyerekkori tapasztalataink s a gyerekeink világról kialakuló tapasztalatai között. A ’89-es fordulat ilyen értelemben nemcsak valami újnak, reménykeltőnek a kezdetét jelentette, hanem valaminek végérvényesen a végét is. A forradalmi események a gyerekkor vége fele értek bennünket, a változások hozta szabadság és káosz óhatatlanul véget vetett gyerekkorunknak.

De korántsem csak a gyerekkor nosztalgikus, mindent megszépítő emlékképeiről van szó itt, amelyek felülírnak mindenféle nyomort és nélkülözést. A 60-as évek Utunk-lapszámait lapozgatva a szocialista realizmus irodalommal szembeni elvárásait olvasom: a kritikával, a prózával és lírával szemben támasztottakat egyaránt. Gh. Dejnek a ’62-es országos írókongresszuson elmondott beszédét a kritikus harcos mivoltáról, az író harcáról, hogy felmutassa régi és új küzdelmét. A cenzúra megszűnését, a fentebbi, ma már bizarrnak ható ideologikus irodalompolitikától szabadulást is jelenti 1989. Az Utunk különböző vitafórumait, ankétjait, novellapályázatait olvasva azonban az az érzésem, az új időknek új szelei szép lassan a könyves kultúra erodálódását is jelentette – a ’89 decemberében megszűnt Utunkkal fokozatosan elvesztek (vagy a táguló kulturális lehetőségek birtokában más médiák fogyasztóivá váltak) az olvasók is. Az akkor frissen induló irodalmi lapokra szakadt árvaság a mai napig tart – Az olvasó véleménye rovatban, ha lenne, nemhogy gyári munkások, de bölcsészhallgatók se bírálnák a friss pályakezdők vagy befutottabb szerzők írásait. Az író ír, az olvasó, ha olvas, magának olvas. Visszatérhetnek-e harmincévnyi árvaság után, más térben és formában ugyan, az olvasók? Vagy ez az árvaság az irodalom örök dilemmája, s az Utunk olvasói csak pártfeladatként küldték el véleményüket? Ki tudja? Hátha megírja majd az olvasó…

https://www.helikon.ro/az-olvaso-velemenye/

  • Beethoven Szonáta Hétvége VI.

    2020. 11. 22., 14:00:00 — 2020. 11. 22., 15:30:00
    zeneművészet
    Beethoven: Esz-dúr szonáta, op. 31, No. 3 Beethoven: g-moll szonáta, op. 49, No. 1 Beethoven: G-dúr szonáta, op. 49, No. 2 Beethoven: C-dúr („Waldstein”) szonáta, op. 53
  • Beethoven-est a Concerto Budapesttel és Berecz Mihállyal Veszprémben

    2020. 11. 18., 19:00:00 — 2020. 11. 18., 21:00:00
    zeneművészet
    BEETHOVEN: III. (c-moll) zongoraverseny, op. 37 BEETHOVEN: VII (A-dúr) szimfónia, op. 92 Berecz Mihály zongora Concerto Budapest Vezényel: Keller András
  • Bátori Éva operaénekes és Berecz Mihály zongoraművész hangversenye

    2020. 11. 17., 19:30:00 — 2020. 11. 17., 21:00:00
    zeneművészet
    Bartók-est Műsor: BARTÓK: Op. 15 Három etűd, op. 18 Op. 16 Szabadban Falun
  • Műcsarnok Filmkör / Az út II. / Martin Scorsese: Lidérces órák

    2020. 11. 04., 18:00:00 — 2020. 11. 04., 21:30:00
    film- és fotóművészet
    Előadás és beszélgetés Martin Scorsese: Lidérces órák (After Hours, 1985) című filmjének vetítése kapcsán.
  • METAMORFÓZIS

    2020. 11. 03., 19:00:00 — 2020. 11. 03., 20:00:00
    színházművészet
    A belső állattá változás metaforikus, nem emberhez méltóan élés, állatként tud csak teljesebb ösztönös ember lenni, kérdés ez hová vezethet?