Beszélgetés Timár Mihállyal Timár Sándor közelgő 90. születésnapja alkalmából
2020. 08. 17.
MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet
Az "Esték a Hild-villában" sorozat keretében meghirdetett, de a járványhelyzet miatt elmaradt előadásom pótlásaként Dr. Fehér Anikóval, az MMA MMKI tudományos főmunkatársával beszélgettem Timár Sándor közelgő 90. születésnapja alkalmából a mester koreográfusi pályájáról.
A beszélgetés az alábbi linkre kattintva tekinthető meg:
https://youtu.be/1O-hrjpsJbQ
Tartalmi áttekintésként pedig álljon itt az elmaradt előadás absztraktja:
Timár Sándor Kossuth-díjas koreográfus, a Nemzet Művésze idén lesz 90 éves. Bő hat évtizedes aktív pályafutásának puszta áttekintése is komoly feladat: a színpadi néptáncművészetet gyökeresen megújító koreográfus, a néptánc-gyűjtő folklorista, a táncosok generációit nevelő mester vagy a táncházmozgalom egyik elindítójának alakja mind lehetne egy-egy előadás önálló témája. Bár a művész, a kutató és a pedagógus szerepe összefonódik a mester munkásságában, előadásomban elsősorban a táncművész-koreográfus pályaképét szeretném bemutatni. A legfontosabb állomások: a SZOT Művészegyüttes szólótáncosa, a Bartók Béla Táncegyüttes alapító koreográfusa, a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője végül a Csillagszeműek koreográfusa, közben számtalan hazai és külföldi táncegyüttes meghívott koreográfusa. Kezdetben mestere, Molnár István művészetéből kiindulva alkot, majd fokozatosan kialakítja saját jellegzetes stílusát, amely a néptánc anyanyelvi szintű ismeretén valamint a klasszikus műzene formavilágán alapul, és szigorúan megmarad a néptánc lírai kifejező erejének határain belül, kerülve a dramatikus-epikus elemek használatát.
Timár Sándor keveset beszélt és írt saját művészi elveiről vagy munkamódszereiről, ezért is értékes az a néhány tömör mondat, amelyben így fogalmaz munkásságáról:
“Hiszek a népművészet - így a népzene, néptánc - önálló kifejező erejében, valamint hiszek abban, hogy a néptánc eszközeivel maradéktalanul kifejezhetem magam, anélkül, hogy bármilyen, tőle idegen formanyelvhez nyúlnék. Ez a formanyelv sok szálon rokonságban van a Kárpát-medencében élő szomszédaink néptánc kultúrájával: a történelem keze egybegyúrt minket. Ennek köszönhetően ez a nyelv olyan rugalmas nyelvtannal és olyan gazdag szókészlettel rendelkezik, amelynek segítségével mindent elmondhatok, ami engem izgat. Ezért olyan fontos számomra a formanyelv pontos megismerése, és ezen a nyelven a kifejezés gyakorlása. Azt hiszem, nem is lehet más választásunk, ha eredeti, csak ránk jellemző mozgáskultúrával akarunk hozzájárulni korunk táncművészetéhez.”