Csoki, Mikulás

Részlet a meséből:

Lomhán állt meg az autóbusz egy december eleji napon a régi, téglából épült iskola előtt. Néhányan leszálltak a járműről, köztük egy meghatározhatatlan korú, nagy szakállú férfi a kutyájával. Ez a művelet mindig nehezen ment neki, de a vadul kapaszkodó-szökdécselő gyerekek most a szokottnál is jobban akadályozták a lekászálódásban. A megviselt bevásárlószatyor majdnem elszakadt a kezében. Úgy hordozta magával, mint csiga a házát – abban volt minden értéke. Ahogy szilárd talajt érzett a lába alatt, levette a szájkosarat a kutyájáról, és megvakarta a füle tövét.     – Jól van, Krampusz. Mindjárt hazamegyünk – mondta neki. Arcát beletartotta a szelíden derengő napsütésbe, érdeklődés nélkül figyelve a közelében állókat.     Az egyik kölyök lusta volt hozzá, hogy a busz után fusson. Inkább megvárta a következőt. Ugyanolyan bambán nézelődött a megállóban, mint a szakállas bácsi.     Ahogy rátévedt a tekintete, bozontos, ősz szakálláról eszébe jutott, hogy másnap hajnalban jön a Mikulás. Az ablakpárkányról omladoznak majd le az édességhegyek, és az elmaradhatatlan fél méteres csokimikulás görcsbe rándult mosollyal várja, hogy beszakítsák ezüstpapírbőre alatt feszülő koponyáját.

További információ: 

https://otthonmesek-galeria.blogspot.com/2021/03/david-adam-csoki-mikulasnak.html

https://www.facebook.com/events/1048324705675617/