Egy marosszéki falu tánchagyományairól és kutatásáról
2020. 04. 29.
Dóka Krisztina most készülő kötetében részben a nagy elődök gyűjtéseit szeretné közkinccsé tenni, emellett saját az ezredfordulón folytatott táncélet-kutatásának eredményeit is megosztani.
A marosszéki Jobbágytelke tánchagyománya iránti érdeklődés mára mondhatni maga is "hagyománnyá" vált. A falu táncai felbukkannak Martin György és kutatótársai nagy táncfolklorista generációjának filmes gyűjtésén. Martin e táncokat is a klasszikus táncfolklorisztikai tudásba emeli írásaival. Felfedezi a falu táncait az 1970-es évektől kibontakozó táncházmozgalom, mellyel igen sok szállal összefonódik maga a helyi táncos hagyományőrzés is. A jobbágytelki táncok felkerülnek a magyar néptáncszínpadra. Korniss Péter emblematikus jobbágytelki báli fotográfiái bepillantást engednek az egykor eleven táncéletű falu táncmulatságainak hangulatába is. A falu tánchagyományai iránt és általában a népi kultúra iránt érdeklődők évről évre a faluba zarándokolnak, hogy a falu néptánctáborában tanulják a vidék táncait, ismerkedjenek a helyi hagyományokkal.
Dóka Krisztina most készülő kötetében részben a nagy elődök gyűjtéseit szeretné közkinccsé tenni, emellett saját az ezredfordulón folytatott táncélet-kutatásának eredményeit is megosztani. A 2000-es évek elejétől végez néptánccal, tánczenével és népviselettel kapcsolatos gyűjtéseket a faluban. Hosszú beszélgetéseket folytatott olyan idős emberekkel, akik még a hagyományos tánckultúrában nevelődtek, annak még eredeti közegében lehettek részesei. Táncos élményekről, tánctanulásról, táncalkalmakról, hagyományőrzésről folytatott interjúi jelentik majd kötetének egyik legfontosabb forrásanyagát.