Egy évvel ezelőtt eldöndöttem, hogy egy nagy oratorikus művet szeretnék alkotni, mégpedig egy votiv misét BÉKE szándékra. Akkor nem is gondoltam, hogy mennyire nagyon aktuális lesz ennek a műnek a megírása, csak azt tudtam, éreztem, hogy valami felborult a világban, nem vagyunk összhangban magunkkal, egymással, a természettel, a Teremtőnkkel. A béke: rendből jövő nyugalom, Isten legnagyobb földi ajándéka. Ami most a világban történik az belül, magunkban is történik. Ez az a helyzet, ami alól senki nem lehet kivétel, nincs most olyan ember a földkerekségen, akit nem érint a járvány pusztítása akárcsak a bezártság okán egészségileg, anyagilag, a kapcsolatokban, a szellemi és lelki egészséget illetően. Azok a hangok, akik azt mondják, hogy ez csupán biológia és egy szerencsétlen véletlen, azok nagyot tévednek és nem értik, hogy maga a béke szenvedett csorbát világunkban, ezért pontosan azt kell helyreállítani. Országok között, a szomszédok között, a családban magunk között, az Istent pedig félni és a tiszta dolgokra vágyakozni. Úgyhogy a nagyböjti időszakban Istent dicsőítő Gloriát írni több volt, mint terápia, amikor épp mindenhol veszélyhelyzetet hiredettek. A Graduale szövegéből kiemelném: "Az igaz lelkek az Úr kezében vannak, a halál kínja nem éri őket".  Illetve "Az oktalanok szemében úgy látszanak ők, mintha halottak lennének, pedig ők már a békében vannak". Ez nagyon fontos gondolat a történések elfogadásához beleértve a gyászt is, és a teljes szemléletváltáshoz, amiben szükséges a saját életünkben. Hiszen minden ember életében akad olyan terület, ahol a kényszerhelyzet pozitív változást szülhet, ha felismertük a szükségességét. Ha nem - ilyet nem is merek gondolni - akkor ezek fölösleges áldozatok, veszteségek lennének...

És akkor arról, hogy hol is tart a folyamat:

Egy sokrétű és monumentális Gloriával, valamint egy a műfaján belül kevéssé szokványos zenei megoldásokat felmutató Gradualéval folytatódott a munka. Így - az Introitussal és Kyriével együtt - a "Békemise" komponálásának első harmada befejeződött. Az eddig lejegyzésre került négy misetétel már érzékletesen előrevetíti az egész nagyoratórium atmoszféráját és léptékét.

Az újonnan elkészült tételekben került először teljes kihasználásra a darab rendkívül széles előadói apparátusa, a határozott hangütésű, mégis eszköztárát tekintve tartalékos Introitus és a helyenként szinte kamarajellegű Kyrie után. A hosszabb szöveganyagot felölelő és változatos karaktereket megkívánó Gloria egyes szakaszaiban a tenor és szoprán szóló lép előtérbe, más formai felületeken a kórus dominál, bizonyos pillanatokban pedig a zenekari anyagba rejtve szólalnak meg a szöveg jelentésrétegeit kidomborító harmóniák, zenei gesztusok. A Graduale lényegesen rövidebb, mégis, mivel egészen megdöbbentő szövege és mondanivalója a mise témáját, a békét, új megvilágításba helyezi, csekély hossza ellenére dramaturgiai sarokpontként fog funkcionálni a mű nagy egészén belül.