Előadás a Pray-kódex házasságkötési szertartásáról
2022. 12. 15.
Az első ómagyar szövegemléket, a Halotti beszédet és a Halotti könyörgést megőrző liturgikus szerkönyv, a Pray-kódex összehasonlító kutatása a kódex hazai és nemzetközi összefüggéseit is új megvilágításba helyezi.
A Pray-kódex házasságkötési szertartása. Nemzetközi kontextus és eddig nem vizsgált magyarországi párhuzamok.
A házasság liturgikus kidolgozásának legősibb része a nászmise, amely később további szertartási mozzanatokkal bővül, mint a nászáldáson túli mindkét házasfél megáldása, a gyűrűk, a jegyajándék, a nászszoba és a nászágy, vagy a kenyér és a bor megáldása, az új asszony bevezetése a templomba, de ide tartozhatnak a különböző jogi természetű – gyakran népnyelvű – kérdés-felelet formulák (konszenzus), a házasság létrejöttét megerősítő papi formulák, de a házasság kihirdetése vagy éppen prédikációk is. Bár a házasság a hét szentség egyike, eredetileg minden liturgikus elemet nélkülöz, – hiszen a házasfelek egymásnak szolgáltatják ki azt –, a hozzá kapcsolódó liturgikus szertartások áldó és megerősítő, azaz szentelményi funkciót hordoznak. A liturgikus úzusok szinkron vizsgálata mellett a diakron elemzés jól mutatja, hogy a misén kívüli liturgikus ordó kidolgozása szórványosan a XI. század végétől, de még inkább a XII. század derekától indul meg, és egy folyamatosan bővülő történeti folyamat eredménye. A Pray-kódex házassági ordójának elemzése két szempontból is nehézséget jelent. Egyrészt a Szent Margit-szakramentárium miséjét és nászáldását leszámítva maga Pray-kódex tartalmazza a szertartás első magyarországi emléket, és a XIV. század előtti szerkönyveink mindegyikéből, így legfontosabb korai esztergomi forrásunkból, a Chartvirgus-pontifikáléból (Hartvik-agenda) is hiányzik az ordó. Másrészről a nemzetközi liturgikus anyagot vizsgálva is szembeötlő, hogy viszonylag kevés monasztikus forrás tartalmazza a szertartást, az általunk vizsgált szerzetesi konszuetúdók pedig még említés szintjén sem utalnak rá. Az előadásomban röviden bemutatom a házasságkötés ordójának nemzetközi történeti fejlődését, kitérve a népnyelvűség kérdésére is, és megkíséreljük elkülöníteni a Pray-kódex szertartásának egyedi vonásait, amelyek közül a legfontosabbat nem külföldön, hanem eddig nem vizsgált magyarországi ordókban – két pozsonyi misszále egységes gyakorlatában, valamint II. Ulászló és Candale-i Anna 1502-es házassági ordójában – találtunk meg.
Az előadás meghallgatható az alábbi linken: https://drive.google.com/drive/folders/1XPIimPwKaui69eCsMA_I1fcrH2TwNfGE