Az előadás Tolnai Ottó, költő és Petrik Pál, festő alkotói univerzumainak motívumaiból kiindulva vizsgálja a kép és a szöveg, a színház és a képzőművészet viszonyát. Tolnai kedvelt műfaja a képzőműveszti esszé, s különösen szívesen értekezik vajdasági képzőművészek munkáiról, melyek a színházi alkotók számára is inspirálóak. Petrik olajjal kevert homokja és papírvilága a Tolnai által felvonultatott, mindennapiságukban is különleges tárgyakkal lép párbeszédbe, s ez a kölcsönhatás végtelen asszociációs láncokat indít el. Az alkotás folyamata színpadi tetté válik, a képzőművészet gesztusai ténylegesen teremtenek a színpadon, s eközben feltűnnek saját környezetünk, a vajdasági falvak és kisvárosok tipikus alakjai; csirkefogók és lumpenek, kocsmatöltelékek és iparosok, szerelmesek és szerelemkeresők, antihősök és szent bolondok. Ismerősen groteszk figurák, akiknek egymásba fonódó történetei egy gyermeki képzelettel szemlélődő öreg tekintetének tükrében szinte műalkotássá válnak.

Az előadás a Novem Színházi Szervezet, a Szabadkai Népszínház és a magyarkanizsai Regionális Kreatív Műhely koprodukciójában készült, a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával.

Játsszák:
Hajdú Tamás
Pálfi Ervin
Mezei Kinga 
Szilágyi Nándor

Díszletterv: Mezei Kinga és Ondraschek Péter
Jelmezterv: Janovics Erika
Dramaturg: Oláh Tamás 
Zenei munkatárs: Márkos Albert 
Zene: az előadáshoz zenét szerzett Márkos Albert, rögzítette és keverte Pálfi Ervin, ezenkívül elhangoznak még Mezei Szilárd, Igor Sztravinszkij, George Enescu, Franz Schubert és Claudio Monteverdi művei is.
Fényterv: Majoros Róbert 
Ügyelő: Kulhanek Edina, Kocsis Valéria

Rendező: Mezei Kinga