Esték a Hild-villában

Wesselényi-Garay Andor, az estek házigazdájának felvetése szerint a kortárs magyar építészet egyik legörvendetesebb jelenségeként könyvelhető el, hogy az elmúlt fél évtizedben megjelent a „fiatal építészet”. A fiatalság ebben az esetben nem csak csoportjellemző, nem feltétlen minőségtartalom és nem kimondottan lázadás, azonban a „fiatal építészet” jelenlétét mintha egyre inkább erősítené a nullás éveket meghatározó hiány. Magyarországon a pályakezdő fiatalok vagy arra koncentráltak, hogy importálhassák azt a formavilágot, amit külföldön láttak, vagy pedig arra, hogy kellőképpen hamar olyanná válhassanak, mint hazai idoljaik. A házigazda a 2021-ben futó évadban vendégeivel azt szeretné megvitatni, létezik-e generációs különbség az építészetben, felruházhatjuk-e tartalmi jellemzőkkel a „fiatal építészet” fogalmát, és mennyiben hordoz értéket a kor egy olyan szakmában, amelyben negyven – ma inkább már ötven – alatt mindenki fiatalnak számít. A tavaszi félév eddigi adásaiban Smiló Dávid, Vasáros Zsolt, Szederkényi Lukács és Hámori Péter építészeké volt a főszerep.

Az Esték a Hild-villában – Tesztoszteronépítészet következő vendége Erhardt Gábor Ybl Miklós-díjas építész lesz, aki 1974. október 15-én született Budapesten. Középiskolai tanulmányait az Eötvös József Gimnáziumban folytatta, ezt követően a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki karán diplomázott 1998-ban. 2001 óta az AXIS Építész Iroda tagja önálló építésztervezőként. Tervezési munkáinak többsége Tokaj-Hegyaljához kötődik, ahol 2017 óta három település – Abaújszántó, Erdőbénye és Tállya – főépítészi feladatait is ellátja. Megbízásai a belsőépítészeti átalakításoktól borászatok és kisebb középületek tervezésén át a műemléki rekonstrukciókig terjednek. A tervezési praxis mellett folyamatosan kutatja a borvidék épített örökségét, rendszeresen publikál a témában, illetve településismereti sétákat vezet a fontosabb helyi rendezvényeken.

A beszélgetés során Wesselényi-Garay Andor olyan kérdéseket tervez érinteni, hogy miképp lehet viszonyulni Makovecz Imre örökségéhez, milyen kilátások, lehetőségek és kihívások állnak az organikus építészet előtt, miként látja a településkép védelmét főépítészként a frontvonalból, miképp lehet közeledni napjaink újrekonstrukciós gyakorlatához, illetve felül lehet-e kerekedni a „mi és ők” dichotómiáján az építészeti ízlés kapcsán.