Farkas Wellmann Éva

Ő mozdítja

Még nem tudod, gyümölcs-e, prés-e,
vés-e rajtad vagy késnyomot hagy
egy fájdalom nehézkedése,
mint szervet őrző, rég halott agy,
 

melynek mindegy már része, rése,
egy lesz a csenddel, lehelettel
az érvelés vagy ér verése,
amit a ritmus heve vett el,
 

kibontja a hajad, ruhádat,
téblábol ott, tűnődve szájtát,
aztán a lusta lesre támad,
 

alkalmatlan térfélre áll át,
és ő mozdítja helyre lábad,
hogy majd a testre húzza zsákját.

                                                 

amőba

mozdul a szempár, bírna-e húszig, 
száraz a felszín éle-homálya,
számos amőba hömpölyög, úszik,
színtelen arcát fényre dobálja,
nézi a semmit, nézi a semmi,
fárad a gond és fárad a partja,
ebből a pontból bárhova menni,
sátor a fáját venni akarja, 
romlik a rend is, minden alakzat,
foszlik a háttér, mint puha koszfolt,
hallgat az orvos, hallgat a magzat –
elfeledődik mind, ami rossz volt

A versek a Magyar Napló 2019 februári számában jelentek meg.