A folyóiratban Győrffy Ákos (Kreuzkirche, Liberatorok) című verse jelent meg. A vers egy részlete alább olvasható:

(Kreuzkirche, Liberatorok)

2013 őszén Drezdában töltöttem néhány napot.

Nagy sétákat tettem egyedül

vagy német házigazdámmal az Elba partján.

Néztem a várost, amiről tudtam,

hogy 1945. február 13-án

megsemmisült egy minden képzeletet

felülmúló bombázásban.

Ennek ellenére ott láttam mind

a nevezetes épületeket magam előtt.

A Zwingert, a Semperopert, a Frauenkirchét

és a többit.

Nem tudtam eldönteni, mit is látok valójában.

Vajon ez tényleg Drezda,

vagy valamiféle Drezda-másolat,

ami kísértetiesen hasonlít az eredetire.

Úgy jártam-keltem a városban,

mint egy temetőben.

Az épületekre nem tudtam másként tekinteni,

mint hatalmas síremlékekre.

Megkérdeztem egy-két helybelitől,

hogy a szinte minden régebbi épület

falában jól látható megfeketedett kövek

vajon a bombázást követő

tűzviharban égtek-e meg.

Egyöntetűen válaszolták, hogy az csak az idő műve.

A kelleténél talán határozottabban

válaszoltak a kérdésemre.

Szinte indulatosan.

Hogy képzelem, és miféle tűzvihar,

miközben roppant udvariasak voltak,

a világért sem akartak volna megsérteni.