Ösztöndíjas programom előző szakaszában az azsúrzománc technika művészettörténeti előzményeit és a népművészeti motívumok átdolgozásának példáit vizsgáltam a szecessziós művészetben. A munka jelen szakaszában a gyakorlati megvalósításra kerül sor: a népi díszítőművészetünk tanulmányozására, díszítmények gyűjtésére az áttört zománc technikai-formai lehetőségeinek figyelembevételével.
A távolabbi és közelebbi múltban is volt példa olyan szakmai találkozásokra, melyek elindították egy-egy tárgy megtervezését. Az egyik ötletadó találkozásra a 2021. januári, első ösztöndíjas online összejövetelen került sor, ahol az évfolyamtársakkal együtt beszámoltunk az első évharmad alkotói-, kutatói eredményeiről. Erdei Lilla népi csipkéket bemutató beszámolójában láttam meg egy különleges hímzés-csipke kombinációt, ami rögtön elindított egy tervezési folyamatot. Ez a népi hímzőkultúra egyik legkülönlegesebb tűcsipkés alkotása a rábaközi pókos fehér hímzés, melyet ma már világszerte höveji csipke néven ismernek. A höveji csipke 2010 óta földrajzi védettséget élvez és 2014-ben felvételt nyert a nemzeti értéktárba.
A csipke áttört mintázatát a fémlemezen lombfűrész segítségével lehet kialakítani, ehhez azonban transzformálni kell az eredeti mintát és nem utolsósorban a  fülbevalónak szánt csepp alakú befoglaló formához is hozzá kell igazítani a diszítményt. Az áttört díszítés terve több alakváltozáson keresztül jutott el a végleges formájába. A színezés sok-sok technikai kísérletet igényel, mert szeretném megjeleníteni a zománcban a sejtelmesen áttetsző svájci batiszt színét. A színek hagyományos módon történő keverése a kristályos, szemcsés állagú zománcok esetében nem megoldható, nem ad egyöntetű eredményt, így csak a színek egymásra való rétegezése jöhet szóba. A hímzés pókolt részét áttört fűrészeléssel oldom meg, zománccal való kitöltés nélkül. A képek az alkotás megelőző és jelenlegi fázisait illusztrálják. Ezt követően a zománc színkísérletek fognak következni.