Ösztöndíjas munkám jelenlegi szakaszában a népművészetünk azon a formai megoldásait kutatom, melyek domborműszerűen, vagy szoborszerűen átírhatók ékszerré. Ez alatt értem például az egyszínű hímzésmintákat, a székely építészet és fafaragás gyönyörű alkotásait. Keresem az őshonos növényvilág azon fajtáit, melyeket népi gyógyászatban használtak, vagy olyan hiedelem kötődik hozzájuk, ami a mai kor embere számára is hordoz értéket, üzenetet. A népköltészet alkotásai, a mesék pl. (A tengerszem titka), mondák, balladák, a magyar szentek legendái (pl. Szent Erzsébet rózsái). Tanulmányozom a népművészet állatábrázolásait és keresem az ékszereken való megjelenítés formáit, lehetőségeit is.
Júniusban részt vettem egy pásztortalálkozón a Hortobágyon, ahol alkalmam nyílt tanulmányozni a táj őshonos állat- és növényvilágát és a pásztorhagyományokat. Egy nagyon hasznos könyvhöz is hozzájutottam, ami néprajzi pontossággal idézi a pásztoroknak a növényvilágról szóló jelen ismereteit, és egy szerencsés véletlen a szerzőt, Molnár Zsoltot is a kiállítóstandomhoz vezérelte. A Hortobágy pásztorszemmel című, A puszta növényvilága alcímű munkáját 2012-ben adta ki a Hortobágy Természetvédelmi Közalapítvány. Ez a mű lett a forrása a növényvilág által ihletett ékszerekkel folytatott munkámnak. A könyvben bemutatott növények közül a mezei katáng keltette fel a figyelmemet, mert nem csak gyógynövény, hanem a nyári napfordulót is jelzi virágzásával, ahogy Molnár Zsolt lejegyezte a pásztorok megfigyeléseit: „ha kinyílik, rövidülnek a napok, megette a fene az egészet, attól kezdve hosszabbodnak az iccakák, azaz nyúlik az éccaka, rövidül a nap”.