Megkérdeztük Mayer Hella Képzőművészt

A Bárka Online-on olvasható novemberi interjú Mayer Hella művészethez és családhoz való viszonyáról, azok összefonódásáról és a három éves MMA művészeti ösztöndíj jótékony hatásáról szól. A cikket teljes terjedelmében az alábbi linken lehet elolvasni:

http://www.barkaonline.hu/megkerdeztuek/8367-megkerdeztuk-mayer-hella-kepz-m-veszt?fbclid=IwAR2erGDy1URrGsTjk64HcDwLvN3lzTsujnfhGnrIGt_Gj7fUBqqcOrOOjbI

Idézet:

"Minden a családban kezdődik, így a pályaválasztásod is. Családodban több képzőművész van, édesanyád is az. Miben különbözöl családi elődeidtől, miként sikerült hatásuk ellenére egyedi utat választanod?

A családban kezdődik minden, valóban. A nők festettek. Édesanyám, nagynéném és az ő nagynénjük is. Édesanyám, Zsimbi, mindenféle anyaggal kísérletezett. Láttam őt koncentráltan krokizni, kollázsokat készíteni műhely-hangulatban, sok színes papír között, különféle textíliákra festeni a konyhában, sokszor forró méhviasz bódítóan édes illatfelhőjében. Alsó ajkát beharapva vitorlázott ilyenkor a képzelet vizein – láttam a tekintetén, hogy eltávolodott a konyha valóságától. Nagynéném, Mari, az olajfestéket kevergette előttem, és szeretett mesélni színekről és síkokról. Ő az agyagot is ügyesen formálta, nagyszerű térérzéke felismerhető bármelyik munkáján. Nagynénjük, Buba, sokoldalú művész volt. Pirosra hangolt lakásában nem csak a festményekkel borított falak árulkodtak az érdeklődéséről. A cserépkályha minden vízszintes felülete tele volt szobrokkal. Az ágyneműtartón is bronz akt borult térdeire. Nagy fekete zongorája foglalta el a nappali negyedét.

Ezek a nők nem csak festettek, hanem beszélgettek is, és olyan baráti társaságot vonzottak maguk köré, akik kreatív, alkotó emberek voltak. Sűrű füstfelhőben csevegtek az élet nagy kérdéseiről, pletykáltak és kacagtak nagyokat. A férfiak is jelen voltak, filozofálással, lélektani játékokkal színezték a hangulatot. Én szerettem ott ülni a társaság közepén, figyelni és hallgatni az éjszakákba folyó duruzsolást. Senki nem panaszkodott, hogy az a kis taknyos mit keres ott. Nagy csöndben ültem.

Így könnyű volt a művészetet választani. A varázsa nagyon korán kábított. Idővel kiderült, hogy volt valamennyi tehetségem is hozzá. Lelkesen rajzoltam gyerekként."