Otthon-fogalom Caravaggio tablóin
2022. 04. 22.
Az otthon-fogalom a létmegértéssel vonható szoros párhuzamba, a költői feltárás beleilleszt a műből feltárulóba. Természetesen az otthon visszahúzódása, az idegenség mozzanata, az otthon elvétése és számtalan további megnyilatkozási módozata szerint.
Az otthon-fogalomnak ezt a dinamikus ontikus-ontologikus alakzatát kíséreltem fölvázolni egy-egy pontosabban körülhatárolható műalkotás felől. A szemléletesség kedvéért érdemes azonos alkotó, azonos témában megvalósított azonos törekvését megvizsgálni, hiszen ez tárhatja fel leginkább a műalkotások létmeghatározóinak különbségeit vagy azok kölcsönösségeit, az ábrázolás betemető/feltáró erejét. Caravaggio emmuaszi tanítványai adnak erre szemléletes példát, bár kétségtelen, számtalan további párhuzam is adhat erre lehetőséget. A művészettörténeti kronológia szerint a két munka között csupán 4-5 év telt el, azonban az időben előbb keletkezett (Caravaggio: Emmauszi vacsora, 1601/1602k, National Gallery London) egészen más festői-költői koncepció eredménye, mint a később keletkezett (Caravaggio: Emmauszi vacsora. 1606k. Milano. Palazzo Brera). Az időben előbb keletkezett tabló elsősorban aktuális vonatkozásokat emel ki, hangsúlyos szerepe van a középpontba emelt modell személyének. Néhány arcvonás erejéig vélhetően egy prostituált a központi alak modellje, aki a kortárs környezetben Jézussal azonosítva feszélyező megoldás: az aktualizálás elzárja annak a lehetőségét, hogy a példázatos - a parabola műfaját idéző történet - nyugvópontra kerüljön (áthúzott otthon), körülményei rendeződjenek, otthonát adja az emmauszi eseményben elbeszélteknek. Ehelyett Jézus személye köré von új értelmezési kérdéseket, tehát a történet nem hazafelé tart, hanem egyelőre berendezkedik, éppen kiveti a kérdéseit, amelyeknek eredője elsősorban Jézus emberi arculata. A második ábrázolás azonban egyértelműen visszalép ettől, noha a modell személye vélhetően azonos az előzővel (mindenképp emlékeztet rá), de felismerhetősége, arcéle visszavonul, és a személy beazonosíthatósága és aktuális vonatkozásai elnémulnak, helyette a példázatos történet mondanivalója, Jézus összetett arculata kerül a középpontba, amely éppen vállalásából adódóan most már az Isten-fiúi személyiségét is hangsúlyozza. S ezzel visszakerül a történet az evangéliumi kontextusába, s mintegy a történet háza, otthona, feltárója (Jézus felismerése), eseményének horizontja lesz. Vagyis az otthon dinamikus értelemben nem lerajzolt, lefestett, hanem teremtett, konstituált.
A két mű letölthető lelőhelye (2022.áprilisa):
Caravaggio: Az emmauszi vacsora - 1601/1602k. Milano. Pinacoteca Brera
Caravaggio: Az emmauszi vacsora - 1606k - London, National Gallery