Szaktanulmány kiadása: Die Textauffassungen und die Rolle der Psalmen in den katholischen Gesangbüchern und Mysterienspielen im 17. und 18. Jahrhundert
2021. 04. 24.
Wien
A tanulmány a 17–18. századi nyomtatott és kéziratos katolikus énekeskönyvek zsoltár-parafrázisait vizsgálja, amely a népzenei gyűjtésekben fellelhető népzsolozsma forrásaiként kezelhetők.
A szaktanulmány kiadási adatai: Medgyesy S. Norbert: Die Textauffassungen und die Rolle der Psalmen in den katholischen Gesangbüchern und Mysterienspielen im 17. und 18. Jahrhundert. In: You who live in the shelter of the Most High (Ps: 91.1). The Use of Psalms in Jewish and Christian Traditions. Eds. Fröhlich, Ida–Dávid, Nóra–Langer, Gerhard. Vienna University Press, Wien, 2021, 171–186. ISSN 2198-5200; ISBN Print: 978-3-8471-1236-5 – ISBN E-Book: 978-3-8470-1236-8
A tanulmány tartalma:
A 17–18. századi nyomtatott és kéziratos katolikus énekeskönyvek a zsoltárokat olyankor idézik szó szerint, amikor liturgikus keretek között énekeltetik azokat. A zsoltáréneklés fő alkalma a vesperás. Kájoni János Cantionala Catholicum című énekeskönyvében (Csíksomlyó, 1676, 1719) olvashatjuk a teljes vasárnapi vesperást. A kéziratos Paksi Márton György-énekeskönyv (Öttevénysziget, ma Kunsziget, Győr megye, 1760–1761) már annak elnépiesedett formáját tárja elénk a szokásos 5 zsoltárral (Ps. 109–113.) és a Magnificattal, de antifóna, olvasmány, responsorium és himnusz nélkül.
A 17–18. századi katolikus énekeskönyvek a vesperáson kívül a zsoltárokat verses átiratban tartalmazzák. A bibliai zsoltár formája szabadvers. Az énekeskönyvek esetében viszont strófikus és rímes átiratról beszélhetünk. Hosszuk és versmértékük különböző. Első versszakaik megéneklik a zsoltárok bibliai feliratát is. Legtöbb zsoltárátirat Kájoni Cantionalejában (1676) található Csíksomlyóról: 46 zsoltár és a 7 bűnbánati zsoltár parafrázisa énekelhető belőle. A szintén csíksomlyói Deák–Szentes kézirat (18. század) 11 zsoltárparafrázis dallamát tartalmazza. A Cantus Catholici (Lőcse, 1651; Kassa, 1674, 1675) a hét bűnbánati zsoltár verses formáját adja használói kezébe.
A kéziratos énekgyűjtemények közül Szoszna Demeter György pannonhalmi iskolamester énekeskönyve (1714–1715) tartalmazza a legtöbb zsoltárátiratot. Egy tömbben (Psalmida) összesen 43 parafrázis olvasható. Éneklésük alkalmát Szoszna nem adja meg. A Psalmida-fejezeten kívül olvasható 3 zsoltár esetében Szoszna elárulta az adott psalmus szerepét: étkezésre szerepel az asztali áldás (144. zsoltár: Oculi omnium), halottas funkcióban a 129. (De profundis) és gyermektemetésre a 112. (Laudate pueri) zsoltár.
A 18. századi csíksomlyói passiójátékok ferences szerzői ugyancsak átírt, verses formában éltetik a zsoltárok szövegét. Leggyakrabban a bűnbánati 50. és a szenvedő Messiást megjövendölő 21. zsoltár egy-egy sora szólalt meg a diákszereplők ajkáról. A 148. zsoltárt 1753-ban Szűz Mária tiszteletére írták át. Az énekek – legyen az liturgikus vagy egyházi – funkcióváltáson mentek keresztül a drámaírás során jó néhány alkalommal.
A zsoltárok verses átirat formájában, elsősorban a halotti szolgálat (pl. virrasztó, temetés) részeként gyökeresedtek meg a néphagyományban. A paraliturgia szerves részévé váltak. A vasi Perenye hagyományában Bejczi Józsefné Hittaller Anna (1928–2015) előénekes egy teljes latin nyelvű népvesperást hagyott az utókorra helyi népi gregorián zsoltártónusokkal énekelve (saját népzenei gyűjtés, Perenye, 1996. július 29.).