Ösztöndíjas programom egyik fő feladata felkutatni azokat az embereket, akik tudják és művelik a székkötés szép, de nehéz mesterségét. Nemesnádudvaron két ilyen idős embert is találtam, akik éppen egymással szemben laknak. Mindketten valódi hagyományőrzők a maguk módján.

Knáb Jánosné Mári néni csuhéval dolgozik,a mai napig a fiatal korában megtanult módon készíti a székülőkéket. A székeken kívül szépen megmunkált csuhétáskákat is fon. Igazi különlegességre is bukkantam nála: belekötött mintájú pacskereket készít ( a mintát nem utólag hímezi a lábbelibe, hanem a készítés során intarziaszerűen köti).

Frank Gáspár  idős kora ellenére ma is rendszeresen vállal székkötést, ami igazán szép teljesítmény,  jó erőre és egyészségre vall, hisz a napokban töltötte be a 82. életévét.  Gazsi bácsi munkája azért érdekes, mert kész szállal dolgozik, nem a munka során sodorja a szálat. Tud csuhéval is kötni, de bevallása szerint túl lassú és "macerás", ezért választotta már vagy negyven évvel ezelőtt munkája alapanyagának a madzagot és a bálakötözőt. Az ő tevékenységét néhányan nem tekintik igazi népművészetnek, mert nem ragaszkodik szorosan a hagyományhoz. Az alapanyag kiválasztásában valóban nem, de a kötéstechnikában igen. Számomra Gazsi bácsi is valódi népművész!

Mindkettejük munkáját rögzítettem.

Négyes Tímea