Újabb dokumentumok az adattárban
2020. 07. 23.
Pécs
Pinczehelyi Sándor jóvoltából több száz értékes dokumentum vált kutathatóvá. Meghívók, művészeti folyóiratok, katalógusok, levelezések kerültek a PTE Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszéken elhelyezésre, melyek eddig Pinczehelyi Sándor magánygyűjteményében voltak megtalálhatóak.
A számos értékes anyag között olyan relikviák is találhatóak, mint például az 1972-es kasseli documenta programfüzete. Ez a kiállítás a Pécsi Műhely több tagja számára is fontos hivatkozási pontnak számított. Hopp-Halász Károly a szintén pécsi Gellér B. Istvánnal jutott el Kasselbe, a documenta 5-re - Perneczky Géza közreműködésével. Halásznak számos munkája inspirálódott ebből az élményből, többek közt az 1973-as Bőröndfotó, Utazásom emlékére c. fotósorozata, vagy az ugyanebből az évben született Információ objekt c. doboz installációja.
Előbbi munkáján két ütött-kopott bőrönd látható, melyekben Halász művészi habitusának alakulása szempontjából meghatározó kiadványok szerepelnek: az ötödik kasseli documenta leporellója, Perneczky Géza Important Business című folyóiratának egy példánya, egy Andy Warhol-katalógus, illetve Kassák Lajos – bázeli kiadású – dokumentumgyűjteménye. Utóbbi installációján is feltűnik a documenta felirat az egyik dobozon, igaz, itt már az 1977-es eseményt előlegezi meg. A többi dobozon is a nyugati művészeti piac meghatározó intézményeinek tipográfiailag is hitelesített nevei, feliratai olvashatók: Galerie Müller, Leo Castelli New York, etc. Halász installációja itt egyfajta ideálisnak tekintett művészetkommunikációs állapotot jelenít meg, egy olyan intézményi közeget, ahová saját műveit szánja. Sőt, e mű nem csak a saját intézmény-kommunikációs elképzeléseit fogalmazza meg, hanem a pécsi - s áttételesen a hazai, kelet-közép-európai - művészeti közösség intézményi helyzetének problematikusságát is érzékelhetővé teszi. Az installációban megfogalmazott kérdések már nem csupán Halász problémájaként izolálódnak. Halász nem pusztán saját alkotói-művészi egzisztenciájának lehetőségeit kutatja, sokkal inkább egy közösség elvárásait fogalmazza meg, amikor egy művészetkommunikációs helyzetre kérdez rá. Olyan orientációkat jelenít meg a feliratokkal, amelyekkel az azokban testet öltő művészetfogalom referenciatartományát hozza mozgásba s egy, a kelet-európai intézményi berendezkedéstől eltérő helyzetre, illetve egy, csakis a lokalitásban, a helyi viszonyok közt értelmezhető „vágy-állapotra” irányítja rá a figyelmet.
A dokumentumok leltár-készítés, szelekció és kataszter alkotás után válnak majd feldolgozhatóvá.