A kézi szövés után az ipari szövőgépek felé vettem az irányt. A több hangból álló-, illetve a többszólamú művek megjelenítése nem lehetséges kézi szövőszéken a kevés nyüst miatt. Ezért olyan lehetőséget kerestem, ahol minél több lácfonalat tudok mozgatni, azaz minél több hang tud szerepelni egyszerre. Erre a jacquard szövést gondoltam megoldásnak, és ipari szinten, két helyen foglalkoznak vele Magyarországon. Az egyik ilyen gyár az ASTE, amely Kőszegen található, a másik gyár pedig a CSÁRDA TEX, Csárdaszálláson. Mindkét gyár más típusú szövetek gyártására szakosodott, ebből adódóan más szabályok vonatkoznak mind a fonalak minőségére, mind a tervezés menetére is. Kőszegen inkább vastagabb, bútorszövetet szőnek, Csárdaszálláson finomabb, ruházati kelméket. Elsőnek Kőszegen jártam, mert itt szín-,és anyaghasználatban több a lehetőség. Azonban itt is végesek a határok, a kezem meg van kötve, alkalmazkodnom kell az adott lehetőségekhez, szabályokhoz. Mintaelemem szélessége is elég nagy tud lenni, a pár centimétertől el tudunk menni egészen 70 centiméterig. A mintaelem hosszúsága viszont itt nem lehet hosszabb egy méternél, mivel itt lyukkártyát használnak, illetve egy elég régi típusú számítógépes tervezéssel készítik elő a mintát szövéshez, így hosszabb zenei művek szövetté alakítása sajnos ezekkel a feltételekkel nem lehetséges, tehát csak egy kiválasztott részt tudunk megszőni.
A másik nagyon fontos kérdés, a különböző magasságú hangok színekkel való ábrázolása. Míg kézi szövésnél annyi vetüléket használhatok, amennyit csak akarok, itt maximum 4-6 féle színt. Itt fel is merül a következő probléma: Hogyan tudok egy 10-15, vagy akár egy 8 hangból álló dal kottáját megmutatni, megszőni? Az ötletem egy un. optikai színkeverés, amely úgy jön létre, hogy ha pl. 8 színre van szükségem, akkor választok 4-5 alapszínt, és a felület kötését tervezem meg úgy, hogy a színek arányai változnak, így optikailag különböző színárnyalatok jönnek létre. Jelenleg ezen dolgozom, hogy januárban kezdődhessen a szövés.