"Ádám keserű almája..." – Ötödik negyedéves beszámoló
2020.04.18 11:06:18
"Ádám keserű almája..."
Ötödik negyedéves beszámoló.
Az emberiség történelme egyik legnagyobb próbatételének korát éljük, az embernek, ha akarja, ha nem szembesülnie kell gyarlóságaival. Korunknak legnagyobb tévhite, hogy Földanya, egyáltalán a Teremtett Világ a végletekig kizsákmányolható, kihasználható...
Ebben a gondolatkörben kezdtem keresgélni (főleg) Kostelek archaikus imák és ráolvasások által szőtt misztikummal töltött világában. Nagyon helyén való az a látásmódjuk, amely erős duális Világképet vél láttatni, a napjaink Sötétség Fény harcának a kiélezettségében... Minden korban érvényes a mondandójuk, úgymond Örök Igazságok.
Az alkotásaim egy részének szokatlan fogalmazásmódja, valószínűleg a múltból, a Nagyváradi Képzőművészeti Főiskola szobrászat szakáról, hozott tapasztalatok visszahatása... Ezek a régi többszáz éves fenyők nem tűrnék meg a vésők beavatkozását, de amint a Nap hatását erezetükben felismerhetjük, főleg ha kültérben élték ezek múltbéli életüket, rájöttem, hogy további égetéssel és csiszolással domborművé alakíthatok... Persze, a legmélyebb alázat, erezetüknek és görcseiknek tiszteletben tartása, adhatja az Idő munkájába való beleavatkozásomat..
Olyan képzőművészet látomása él bennem, mely úgy alkot, olyan szervesen, ahogy a Nap, az Idő és a Teremtett Világ minden hasonló megnyilvánulása, gondolok itt még a Szélre, a Vízre, a Tűzre... Mert a régi Idők a jövő képei. A Múltunk a Jövőnk is....
Aktív élőlényként a fa, gyökerein keresztül egy számunkra ismeretlen, sötét világot tár fel. Olyan világot, amiből mi is érkeztünk és ahová vissza fogunk térni. Olyan világot, amelyet szívesen kiszorítunk gondolatainkból. Talán azért nem gondolunk szívesen erre a sötét földi birodalomra, mert saját mulandóságunkra emlékeztet bennünket. A sötétség földi világából az égibe nő bele... A sötétség és a fény kiegészítik egymást, annak érdekében, hogy a fa, fa lehessen.
Minden egyes fa a természet csodája, a talaj béli sötétséget feltárja és az ég levegős erőit szilárd formákká változtatja.
"Valamennyi dolog közt,
mit rég ismerek, és amit csak
most ismerek meg,
a fa,
az én legjobb barátom."
Pablo Neruda: A fához