" Cseng a mező, zúg az erdő. " – Nyolcadik negyedéves beszámoló.
2021.04.21 09:38:57
A sötétségben felgyulladó hajnali pillomat, a világ kialakulásának időszaka, az Éggel való találkozás ideje... Ilyenkor az égitestek, fák, madarak, vizek, hegyek, erdők, mezők szárnyalnak, zúgnak, csengnek, énekelnek, együttes harmóniával köszöntve a Teremtő és Újjászülő Erőt.
Egy eredendő, szervesen kialakult világkép ez, és túlmutat mindenféle vallási kanonizáción.
Ez az év pedig nagyon is rávezette az emberiséget a Természet ősi megnyilatkozásainak figyelésére. Az ember újra időt szán a napfelkeltének, napnyugtának, a szivárványnak, az Új Holdnak, az erdő zúgásának, a mezők csengésének.
A természetközeli életmódomban még egy lépéssel közelebb kerültem én is, a "korlátozások " révén, a Természet kinyilatkoztatásainak részletesebb elemzéséhez.
Alkotásaim nyelvezete is ezt az irányt követte. Élő és holt anyagok metszetszerű átvitele a fára különleges panteisztikus, kissé absztraháló formavilágot hozott alkotásaimba. Arra is rávilágított a kész alkotások elmélyült szemlélése közben, hogy a Nép ősi lelkületétől, képzeletvilágától egyáltalán nem áll távol az absztrakció, főleg ha ezek valamilyen szintű megjelenését éreztetik az Ősképeknek...
Közeledve az ösztöndíjas időszak végéhez, úgy érzem, nagyon közel kerültem kitűzött célomhoz. A néplélek közelsége az imák és hiedelmek nyomán olyan elképzelt világot szült újjá bennem is, amely megmenthet egy letűnőben lévő hitvilágot, egy kultúrtáji karaktert, a hegyvidék emberének szellemiségét, alkotásaim által.
"Mély kútba tekinték ..."