"Mély kútba tekinték" – egy ösztöndíjas zárszámadása. A kezdetek
2021.08.09 06:16:21
Csíkcsomortánban, Erdély keleti határvidékén születtem és élek ma is. Szülőfalumban jártam kisiskolásként és itt szerettem meg a természet közeli élet rejtelmeit és csodás egyszerűségét. A hatalmas rengetegek, fenyőerdők voltak a gyermekkorom játszóhelyei és olyan erős kapcsolódás jött létre bennem a Fával, hogy családom életterét is az erdő szélén hoztam létre. Kisgyerekkoromtól rajzolok. Művészeti tanulmányaimat Csíkszeredában a Nagy István Művészeti Líceumban kezdtem és Nagyváradon a Képzőművészeti Főiskola Szobrászat szakán fejeztem be 2003-ban.
Géczy Gáborral való megismerkedésem és barátságom visszavezetett a „régi” faluba, együtt élni családommal, a természettel, egyfajta megújult, tudatosan vállalt, önellátó gazdálkodást tartani fent, amely nem pusztítja, hanem építi a tájat. Ez az életmód nem csak tiszta élelmiszert (kecskéink, tyúkjaink és veteményeskertünk jóvoltából), hanem otthont nyújtó, közművesítés nélküli, több mint száz éves, újjáépített parasztházakat, hanem emberhez méltóbb életét jelent.(1 portréfilm - külső hivatkozások)
Régen a falusi közösségek mindent meg tudtak termelni, a fizikai javaktól a lelki és szellemi kincsekig. Ebbe az ősi szellemi kincsbe beleszülettem, képzőművészetem forrása a Fák ősi, mesélő képességének, az idők létrehozta színének, erezetének, görcseinek a felfedezése és megszólaltatása lett.
Több mint száz éves faházakban élve, több száz éves fákra, deszkára festve, erős ráhangolódással, mély ismeretséget és „testvéri” kapcsolatot alakítottam ki az idők rejtett üzeneteivel, a Korok egymást igazító folytonosságával. Csíksomlyó közelében élve, több mint két évtizede, mindennapjaink tárgyi világából (festett bútorok, kazettás mennyezetek, a több mint ötezer éves várdombi agyag edények, útszéli keresztek, házoromdíszek, falképek, hímes tojások) kiemelt motívumvilággal, egy új és „magyar ízeket” éltető, szervesen tovább élő képzőművészetet igyekszem teremteni. Egy saját képi világra törekszem, amely alkotásaim által megidézi, ezt a zárt kultúrtájat, a hegyek és erdőrengetegek közé zárt, mély és erősen konzervatív szemléletű székely és csángó hitvilágot.Csíksomlyótól Kostelekig.
A régi székely parasztházak az újjáépítésekor, nagyon sok esetben nem minden faanyag beépíthető már az új helyszínen. Tüzelőanyagnak szánt deszkák csodás erezete, évszázadokon át felhalmozódott információik tovább éltethetők, ha képzőművészeti alkotásaim alapanyagává teszem. Régi bútordarabok, fateknők mind, mind a használati célját vesztett kellékeink és ezek mintakincse a képzőművészetben keresztül éltethetők szervesen tovább.