Ipszilonok
2022.08.20 04:16:52
A tapolcai Y-házakkal 2016 nyarán, a Szebeni Műhely fotográfiai alkotótelepen töltött idő során kerültem először kapcsolatba. Az első inspiráció az "Ipszilonok" egyedi megjelenése volt, de a mélyebb megismerkedés után már a 9 lakóház közösségeinek és lakóinak bemutatása volt a célom.
A vidéki Magyarország fényképezése mindig is fontos volt számomra, Tapolcán pedig olyan egyedi lakóközösségre találtam, amelynek alapos megfigyelése, tagjainak és erejének képi ábrázolása hosszabb távon is fotográfiai célom marad.
A város építészeti jellegzetessége, az ipszilon-házak a vidéki közösségek jellegzetes példáját jelentik. A sokat dicsért és kritizált Y-házak új lendületet adtak a városnak az 1970-es években. Az egykor legendás bányászházakból összesen 9 épült a város szélén 1972 és 1986 között. Ezek mindegyikében száz lakás kapot helyet. Mára a lendület megtört, a korábbi modern városrész szürkébb lett, a házak felújítási költségei pedig gyakran lehetetlen feladatok elé állítják a társasházakat. A közösségek viszont erősek maradtak, a lakók jelentős része az átadások óta él a volt bauxittelepi lakótelepen.
Itt bármikor érvényesülhet a mondás, miszerint „rossz szomszédság – török átok“. A házakban tapasztalható összetartásnak, a helyi közösség erejének ezért is kiemelkedő a szerepe az Ipszilonokban. Egy-egy épület lakásaiban egy közepes magyar falu lakossága összpontosul, a 9 ipszilon így már egy óriásfalu népességének felel meg.
