"Mély kútba tekinték" – egy ösztöndíjas zárszámadása. 2020 (1. rész)

2021.08.09 06:23:13

„Csíksomlyó ragyogása”

A 2020-as év arról marad nevezetes számomra, hogy egy olyan anyag „talált” vissza alkotásaimra, mely tizenévvel ezelőtt rendszeresen és nagy szeretettel használtam. Ez a csipke. Korábbi alkotásaimban a fára ragasztva, kollázsként erősítve a mondanivalót, az üzenet lényegét. A csipke használata akkor köszönt vissza újra és igazán, amikor egy elhagyatott ház asztaláról felemeltem a csipkét és a porban ott maradt a negatívja, a mintája. Olyan izgalmas fényt sugárzott az idők pora a fán, hogy eldöntöttem a csipkék negatívját ráviszem festékkel, festék szóróval a régi deszkák azon részére, ahol az erezet és a görcsei „nyugalmi” állapotot sugároznak, ezáltal egy fényhálót hozva létre. Az arany a művészettörténet majd minden időszakában nemes feladatot teljesített, kiváltság volt használni, kiváltság volt üzenni vele. Szakrális jellegű és fontosságú ez a szín. A legmélyebb hatást a templomaink, Szent helyeink faliképein, ikonjain, szobrain használt arany mélysége keltette bennem. Elmélyülésre hívnak, más dimenziókat nyitnak, tükörként hatnak. Ezért úgy éreztem, hogy a sok száz éves fák azon  felületén, amelyen az erezet nem akar „üzenni”, ott meg lehet erősíteni a fények ragyogását és erősségét úgy, hogy a szemlélő a mélységekbe betekintést nyerhessen.

Vidékünkön még élő Nap-kultusz is erősíti ezt a fajta „fényözönt”, melyet a csipke használatával festek rá a faalapra. „Csíksomlyó ragyogása” – című alkotásom,- melyet a Pünkösdi napfelkeltevárás napján festettem – volt az első ilyen jellegű kép. Ezen szakrális időponton döbbentem rá, hogy mennyire a népünk lelki világának tükre a barnás, sötét fákra terített csipke. A csipke mintái, melyek a magyar népművészet összes ágazatából átörökölt minta kincset használják. Nagyon jól megadják azt a „nemzeti, jellegzetes ízet”, amelyre egész alkotói hivatásom legfontosabb pillérét állítottam.

2020 május 1-től állandó kiállításom nyílt New York-ban, a Magyar házban. „Csomortáni Gál László kiállítása az Égigézők program-sorozatunk nyomán jutott el hozzánk, New York-ba. A kiállítás célja volt a ma élő, komoly szakrális vonalakat követő és megjelenítő művészeket, jelenünk jeles magyar hagyatékának gondozóit kívántuk bemutatni az itt élő érdeklődőknek.” (Rózsa Ákos)