Önkéntes karantén
2022.08.20 04:16:57
Hosszúra nyúlt a Magyarországon március közepétől élesedett koronavírus-járvány, mi pedig négy gyermekünkkel, feleségemmel és az ő édesanyjával március 14-től a júniusi óvodanyitásig vállaltunk önkéntes karantént budakeszi otthonunkban. Mindannyiunk és környezetünk biztonsága volt ekkor a legfontosabb, így szinte mindenki szigorúan be is tartotta az izolációt a júniusban véget ért időszak utolsó pillanatáig. Emellett a karanténunk kezdetétől folyamatosan dokumentáltam a kényszerűségből megváltozott életünket. Ez elsőre nem is volt olyan egyszerű, hiszen dokumentarista fotográfusként nem voltam hozzászokva, hogy folyamatosan otthon legyek.
A négy gyermek – három felnőtt arány jó aránynak tűnhet elméletben, a gyakorlatban mégis komoly kihívások elé állított minket. A lassú folyású napok alatt ugyanakkor bekúszott az életünkbe a félelem az előre nem láthatótól. Eddig úgy éreztük, az életünk kiszámítható mederben folyik, minden tervezhető és irányítható. Ám a járvány rávilágított, hogy mindez illúzió csupán, az élet egyik pillanatról a másikra gyökeresen megváltozhat, még akkor is ha a világnak amúgy egy meglehetősen békés szegletében élünk.
Az „újraindulás” előtt el kell azon gondolkodnunk, min lenne érdemes változtatnunk és milyen kihívásokkal szembesülhetünk a jövőben. Az elmúlt időszak nehéz lecke volt, de igyekeztünk kivenni belőle mindent, ami jó. A váratlan helyzet segített jobban megismerni önmagunkat, helyére tenni az igazán fontos dolgokat, újradefiniálni a családot, az értékeket. A rendkívüli helyzet megerősített a döntéseinkben és alakította a hozzáállásunkat. Noha kimerítő volt, mégis közelebb hozott önmagunkhoz és a céljainkhoz. Együtt járt kisebb konfliktusokkal és azok nyomán új megoldásokkal is és persze a felismeréssel, hogy a világ bármikor újra a feje tetejére állhat.
Bár kényelmesnek és pihentetőnek tűnhet, a karanténban töltött tíz hét nagyon hosszú volt, a harmonikus együttéléssel szemben az összezártság és a külvilágtól való izoláció jócskán felerősítette azokat a problémákat, melyek korábban is jelen voltak, még ha mindeddig nem bukkantak is a felszínre. Utólag nézve viszont elmondható, hogy azon szerencsés családok közé tartozunk, ahol a kapcsolatok a karantén ideje alatt szorosabbá váltak és úgy tűnik, sikeresen csökkentettük a feszültséget és a gyermekekben kialakuló zavarodottságot is.
Jelenleg ismét önkéntes karanténban vagyunk és megint várjuk az aktuális hullám végét. Bárhogy is alakul az előttünk álló időszak, kijelenthetjük: már senki és semmi sem lesz ugyanaz, mint a járvány előtt volt.
