A borász háza Mindszentkállán, Octogon magazin 2019/7: Káli elevenek

idézet a folyóirat cikkéből:

"Már az érkezési irányból is feltűnik a beépített tér tömörségének, zártságának, illetve a fedett-nyitott terasz áttörtségének a kettőssége, miközben a természetes, ásványi palával fedett magas tető síkján megtörő fény is egyedi építészeti megoldásra utal. A szinte ablaktalan zártság, a tömeg összefogottsága, a tető dominanciája, valamint a líraian ritmizált kiosztásban perforált bazalttéglákból épített (vegyes)falazatok, illetve a megnyitott fedélszék okán gyorsan összeáll a szemlélőben a kép, hogy itt egy “pajta” kortárs építészeti átiratával van dolga, egy hagyományos alkotó elemekből építkező mezőgazdasági épület parafrázisával. Ha építészként hagyomány és alkotói innováció keskeny határán lépdelsz az egyensúlyra jól vigyázz! A hagyomány ne váljon legitimációs kulisszává, álcahálóvá, felszínes paravánná, díszletté, ugyanakkor a kortárs elemek valódi kockázatot, kísérletezést, innovációt hordozzanak magukban kerülendő a tolakodó trendiséget. Ennél a mindszentkállai háznál az egyensúly fönáll. Elég egy pillantást vetni a ház alaprajzára, illetve a tető síkjába beszerkesztett finom szögtörésekre, hogy ráismerjünk arra a keresetlenségre, ami olyan sok vidéki mezőgazdasági épület toldott, nőtt kissé girbegurba formájának sajátja. Hármas funkcionális osztás paraszti hagyománya, vagyis a lakás-istálló-nyitott/fedett tároló ugyancsak jól azonosítható, noha az istállót természetesen már garázs váltja fel. Pontos és feszesen szerkesztett kortárs kompozícióban megidézett esetlegesség és természetesség a ház fő jellegzetessége, ami a tető tört síkjának ácsolatát tartó párkány törtvonalú kiülésén éppúgy azonosítható, mint a bazaltfalazatok bevilágító réseinek látványában felsejlő szellőzők a magtárak, csűrök világa."