A fák mint a helyi közösségek tagjai Békés vármegyében

A klímaváltozás nem hagyja érintetlenül a Békés vármegyei városok köztereinek faállományát sem. Az utóbbi években különösen az idős, gyakran neves fák váltak veszélyeztetetté, vagy pusztultak el véglegesen. Ezek a fák – amelyek természeti, történeti és kulturális örökségként egyaránt értelmezhetők – a helyi identitásban, valamint a közösségek életében és emlékezetében is jelentős szerepet játszottak a múltban, és játszanak ma is.

E szerepek különösen éppen elvesztésük során válnak világosan tetten érhetővé: a veszteségre adott, cselekvésekben is megnyilvánuló válaszokon, valamint a gyászfolyamatokon keresztül.

Előadásomban interdiszciplináris jellegű, elsősorban kulturális antropológiai szemléletű kutatásaim eredményei nyomán igyekszem bemutatni, hogy milyen egyéni és közösségi gyakorlatok irányulnak egyes Békés vármegyei – immáron mind gyakrabban a közösség tagjaként is értelmezett – fákra. Emellett arra is kitérek, hogy milyen, művelődéstörténeti szempontból is értelmezhető szellemi folyamatok állhatnak mindezek hátterében, valamint milyen párhuzamokat, közös gyújtópontokat vélhetünk felfedezni Szerb Antal preromantikusai, Miguel de Unamuno tragikus és kevésbé tragikus hősei, valamint a ma emberének „visszaprimitivizálódása” között.