A férjem - színházi előadás

„Egyenjogúság. Sokat beszélünk, sokat hallunk erről a fogalomról, kampányok épülnek rá, cégek tűzik logójukra szlogenként a felvilágosult, modern párkapcsolat feltételeként, de vajon tisztában vagyunk azzal, mit is jelent egyenrangú partnerként létezni egy párkapcsolatban? És vajon tényleg erre vágyunk? Hiszen még mindig nagyon kevesen mondhatják el magukról, hogy igazi partneri viszonyban élik az életüket a társukkal.” 

Pass Andrea rendező

A férjem magyar - macedón összművészeti projekt megálmodója Levko Esztella és Száger Zsuzsanna színésznők. A két alkotó első közös nemzetközi projektjét a színház és a képzőművészet fúziójával hozza létre. A projekt keretein belül többek között egy egyedülálló színházi ősbemutatót valósítanak meg A férjem címmel. A színházi előadás alapja a többszörösen díjnyertes észak-macedón írónő Rumena Buzsarovszka azonos című novelláskötete. Buzsarovszka egy friss, karcos, balkáni női hang. Történetei tűpontosan reflektálnak a régió változóban lévő posztkommunista, patriarchális valóságára, amelynek jellemzője a nőket gyakran megbélyegző nemi sztereotípiák jelenléte. Írásai Európa-szerte ismertek. Magyarországon először készül a novelláskötetéből színpadi adaptáció Pass Andrea rendezésében. A kétszereplős előadás látványvilágát a Godot Katalizátor-díjas Fajgerné Dudás Andrea képzőművész tervezi.

Az ősbemutatóban feleségek, szeretők, anyák, özvegyek tárják elénk saját sorsukat, hol tragikusan, hol pedig fanyar humorral. Történeteiken keresztül ezek a nők képesek lényegi valójában megmutatni önmagukat, a környezetüket, félelmeiket, titkaikat, vágyaikat, valamint azokat a társadalmi normákat, amelyek meghatározzák az életüket. Az anyag izgalmas és egyedi aspektusa, hogy a bemutatott nők nem szentek és hibátlan lények. Éppen ellenkezőleg! Bizonytalanok, szemtelenek, kegyetlenek, házasságtörők, kicsinyesek; gyakran saját történeteik gazemberei. Ezek a nők (akárcsak férjeik) a megkövesedett társadalmi mechanizmusok áldozatai.

„A patriarchátus mindenütt ugyanaz, csak annyi a különbség, hogy mindenhol megvan a maga sajátos idiómája és sajátossága.”

Rumena Buzsarovszka