A fiatal magyar költők antológiája Athénban

A Kulter.hu adta hírül, hogy „magyar költők jelennek meg a múzsák nyelvén”.  Az előszóból kiderül az is, hogy Nestoras Poulakos kérte fel Weiner Sennyey Tibort, hogy segítsen az összeállításban, aki a célkitűzése szerint negyvenkét évesnél fiatalabbakat keresett az antológiába.

Az volt a vezérelve, hogy „lehetőleg reprezentatív legyen”, legyenek benne egyenlő arányban nők, illetve képviselje többek közt a vidékieket, a határon túliakat, a roma költészetet és a külföldön is alkotó magyarokat.

A görög olvasónak szánt üzenet pedig, hogy „ a legtöbbet akkor teszik a magyar költőkért, ha egy-egy magyar verset magukkal visznek a partra és felolvassák őket a tengernek, miközben vannak még néhányan közülünk, akik görög verseket is olvasnak az erdőnek.”

            2022 januárjában jelent meg a 'Fiatal magyar költők antológiája' Athénban magyarul és görögül egy nagy európai program keretében. A könyvben szereplő magyar költők: Áfra János, Bék Timur, Farkas Arnold Levente, Galyas Éva Klára, Izsó Zita, László Liza, Oravecz Péter, Terék Anna, Tóth Kinga, Závada Péter és Weiner Sennyey Tibor.

            A kötet már 2019 végén kész volt, de a járvány miatt végül csak most jelenhet meg. A könyvet Nestoras Poulakos szerkesztette. A magyar verseket görögre Andreas Antoniou fordította. A kötetet válogatta és az előszót írta Weiner Sennyey Tibor. A könyv a Vakxikon kiadónál jelent meg Görögországban, Athénban az európai fiatal költőket bemutató sorozatban. (Bővebben a kiadóról: https://www.youngpoets.eu/en/ )

A könyv a kiadó honlapjáról már rendelhető.

A mű kiadása a Petőfi Literary Fund magyar irodalmat népszerűsítő célkitűzése szerinti együttműködés keretén belül valósult meg.

Weiner Sennyey Tibor

Előszó

(a Fiatal magyar költők antológiájához)

            Amikor Nestoras Poulakos megtisztelő felkérését először olvastam, hogy segítsek összeállítani a Fiatal magyar költők antológiáját, amely Athénban jelenhet meg 2020-ban (a járvány miatt végül csak 2022 januárjában), akkor egyből negyvennél több magyar költő nevét írtam fel egy papírlapra. Olyan költők neveit, akik mind fiatalabbak, mint 42 év (ez feltétel volt) és akiknek olvastam verseiket az utóbbi években és tudom, hogy ha ismernék őket, akkor érdekesek lennének külföldön is.

            Ezekből a szerzőkből kellett a felkérés szerint – magammal együtt – tizenegyet kiválasztanom, úgy hogy lehetőleg reprezentatív legyen, ami nagyon nehéz feladat volt. Olyan érzés ez, mintha az Európa-bajnokságra kellene kivinnem egy válogatottat. De azért a költészet sokkal komolyabb dolog, mint a foci, még ha a modern társadalom utóbbit jobban preferálja is, s ennek a kötetnek nem lesz akkora visszhangja, mintha a magyar válogatott kijutott volna az Európa-bajnokságra, holott mégis valami ilyesmi történt.

            Így tehát nem csak a saját szimpátiáim és irodalmi ízlésemet érvényesítettem, illetve nem teljesen irodalmi szempontokat, hanem nagyon fontos lett számomra, hogy fele a válogatott szerzőknek nő legyen, mert a női szerzők sokáig háttérbe voltak szorítva az irodalmi kánon felől, holott műveik ugyanolyan szerves részei a kultúránknak, mint amit férfiak írtak.

            Szempont volt, hogy legyen a kötetben határon túli magyar szerző, hiszen a magyarság jelentős – szintén irodalom- és kultúrateremtő – része él Felvidéken, Vajdaságban, Drávaszögben, a Kárpátalján, és Erdélyben, tehát a jelenlegi határokon túli területeken, amelyek lassan száz éve más országokhoz tartoznak, de gyakran többnyelvű lakói mégis kötik hazánkat a szomszédos népek felé. Csak remélhetem, hogy ez a határon túli kötés segít majd a körülöttünk élő népekkel való párbeszédben, és a jövőben a megértés, a kölcsönös tisztelet, nem pedig az ellenségeskedés lesz irányadó. Ebben a kétnyelvű szerzőknek kétségtelenül nagy felelőssége van.

            Szempont volt, hogy legyen a válogatásban külföldön élő és nem csak magyarul alkotó költő, hiszen az utóbbi években felerősödött a magyarok nyugatra való vándorlása, és ez is sok kulturális hozadékkal jár.

            Ragaszkodtam hozzá, hogy legyen legalább egy roma költő is köztük, hiszen a cigány költészet és művészet a magyar irodalom elidegeníthetetlen része, még akkor is, ha különböző politikai erők ezeket marginalizálták, vagy nem vették figyelembe.

            Odafigyeltem arra, hogy a válogatásban legyen ismertebb és sikeresebb, és kevésbé ismertebb, de ugyanúgy értékes szerző, hiszen a népszerűség nem a legfontosabb szempont a költészet értékét tekintve, de fontos és jó az is, ha egy költő jól tudja magát menedzselni, miközben értéket termet.

            Mivel Magyarország nem csak gazdasági, de kulturális szempontból is erősen Budapest centrikus, ezért arra is ügyeltem, hogy a fővárosi szerzők mellett meg tudjam mutatni a kortárs magyar vidék költészetének is egy-egy aprócska rezdülését, hiszen hazám mindig is „kert-ország” is volt, s az itt élő emberek nagy része akkor volt boldog, ha kertben élhetett, s nem a csatamezőn, amelyre mint a vágóhídra, újra és újra kihajtották az elmúlt századok során.

            Sokat elmond rólunk, hogy ha mégoly dicső is, de vesztes forradalmakat ünneplünk nemzeti ünnepeinken (1848-at és 1956-ot) mi magyarok, és ezért lehetséges, hogy egyetlen sztereotípia mégis igaz velünk kapcsolatban, hogy „sírva vigadunk”, talán azért, mert történelmünk és jelenünk megtanított sírni, de elég derűsek voltunk ahhoz, hogy ne felejtsünk el vigadni sem. Hiszen alkotunk, írunk, s én csak remélhetem, hogy a legnagyobb kritikus: az idő igazolja majd, hogy az európai és a világ tudományához és kultúrájához valami csekélykét mi is hozzátettünk. Ha mást nem, azt, hogy megpróbáltuk elmondani, milyen itt, Közép Európában élni, kitéve a történelem és a jelenkor viharainak, a jövő bizonytalanságainak, de mégis megmaradni elsősorban embernek minden időben és a mindent betöltő őrülettel szemben: egészen egyszerűen csak verseket írni.

            Nagyon sok jó költő él hazámban, akik méltán szerepelhetnének még ebben a kötetben, elnézést kérek tőlük, hogy végül nem őket választottam. Azok a költők, akiktől ebben a kötetben verseket olvashatunk reményeim szerint írásaikkal egy reprezentatív metszetét adják a mai magyar fiatal költészetnek, megmutatják, hogy milyen nehézségekkel, problémákkal küzdünk, milyen kérdések foglalkoztatnak, hogy szeretünk, hiszünk vagy nem hiszünk, haragszunk és megbocsátunk, érzünk és élünk, pusztulunk és születünk mi magyarok. Ebből a kis kötetből sokkal többet megtudhatnak rólunk a külföldi olvasók, mint a hírekből, egy last minute nyaralásból, vagy mint, amit focink alapján gondolnának rólunk.

            A görög olvasók pedig a legtöbbet akkor teszik a magyar költőkért, ha egy-egy magyar verset magukkal visznek a partra és felolvassák őket a tengernek, miközben vannak még néhányan közülünk, akik görög verseket is olvasnak az erdőnek.

Szentendre, 2019 december 6. 

(Megjelenik 2022 januárjában.)