A főorvos

Rövid időn belül kiderül, hogy a vizsga sikerül, ám a többnapos kialvatlanság és a rendkívül szigorú vizsgáztatás miatt Imre alig tud örülni az eredménynek. Réka otthon várja, és fontos rétegként jelenik meg az ő nézőpontja is: a látszólag monoton, valójában rendkívüli energiát igénylő, több mint húsz éve tartó gyereknevelés mindennapjai. Egy telefonbeszélgetésük során Réka megemlíti, hogy jelenleg nemhogy főorvosként, de még asszisztensként sem dolgozik — ez a mondat csendesen, mégis erősen világít rá az ő helyzetére.

Imre hazatérése végül arra mutat rá, ami a film egyik legfontosabb felismerése: hogy a szeretet valódi megoldásokat kínál. Imre és Réka egymást segítő jelenléte, apró gesztusai és figyelme egymás felé azt erősítik, hogy a nehézségek közepette is létezik megtartó erő. A történet egy emberi, katartikus pillanatban zárul: Imre végre elalszik, egy régóta várt, mély pihenésben.