A mi kis városunk búcsúelőadás

A darab narrátora az Egyesült Államokba, Grover’s Cornerbe invitálja nézőit, mert ifjúkori emlékei ide fűzik. Itt még kertek övezik a családi házakat, még gyalogosan járnak az emberek, még mindenki ismeri és üdvözli a másikat. A halottak sorsukban megnyugodva emlegetik elmúlt életüket, s megvitatják az élők gondjait. Minden elhunytnak megadatik, hogy átélje elmúlt életének egy általa választott napját, hogy még egyszer érezze az élet örömét, s ha tud, változtasson sorsa korábbi menetén. Vajon hová vezet ez? Hiszen minden napunk múlttá lesz egyszer. S talán a legtöbb, amit tehetünk, hogy olyan múltat hagyunk magunk mögött, amelyért később nem kell szégyenkeznünk.

Thornton Wildert A mi kis városunk emelte egy csapásra a modern amerikai drámaírás élvonalába. A legrégibb, a hagyományokat leginkább őrző amerikai vidéken, egy New England-i városkában játszódó darabnak sikerül megörökítenie valamit egy életérzésből, egy hangulatból, mely az autó és a dzsessz előtt Amerikát jellemezte.