A sértődöttség kultúrái a mai magyar társadalomban - Doboviczki Attila konferenciaelőadása

A Pécsi Műhely kutatás során, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltári anyagai között bukkantam egy igen izgalmas feljegyzésre “Kutas Árpád” fn. ügynök munkadossziéjában  (1965.X.7., 239.o.). z ‘“Új otthon” fn. “T” lakásban zajlott találkozón az ügynök beszámol Dolmány László rendőrhadnagynak a Lantos Ferenc műtermében tett látogatásáról s ezzel együtt egy sajátos konfliktusról is, mely Lantos interpretációjában közte és Csendes Lajos, a Baranya megyei Pártbizottság ideológiai titkára között alakult ki. A feljegyzés szerint Lantos arról beszélt, hogy felkérték egy képzőművészeti előadássorozat megtartására a DOZSÓba (Doktor Sándor Művelődési Központ), de nem akarta elvállalni, mivel Csendes Lajos őt szubjektív idealistának bélyegezte, aki nem a szocializmus szellemében neveli az ifjúságot. S csak akkor vállalja el az előadást, ha Csendes Lajos visszavonja ezt a kijelentését.
Ugyanebben a jelentésben “Kutas” arról is beszámol, hogy a Csendes iránti ellenszenv kifejezéseként Lantos portrét is fest a párttitkárról, aki “minden szépnek és jónak ellensége”, akit le kell “buktatni”, mert nem lehet vele együtt dolgozni. 
Ez a konfliktus éveken keresztül többször is visszaköszön az ügynök Lantosról szóló jelentéseiben, mely csak Csendes Lajos áthelyezésekor oldódik meg.

Konferencia-előadásomban arra teszek kísérletet, hogy e konfliktuson keresztül felvázoljam a hatvanas évek második felének helyi, kultúrpolitikai karakterét. Egy olyan mikrotörténeti kontextust, ahol nem elsősorban a valamikori párttitkár portréja az érdekes, hanem azok a döntéshozatali mechanizmusok, összefüggések, amelyek meghatározták a korszak identitáspolitikáját, egy-egy alkotó, jelen esetben Lantos Ferenc mozgásterét.
 

fotó: Lantos Ferenc tanítás közben a pécsi Művészeti Gimnáziumban, 1963
Hunyady József / fortepan (107127)

---

A Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjprogramjának támogatásával.