"A színtéren az építész" - Tudósítás a VAOL-on

"...az érzet, az élmény – András feltételezése szerint nem vezethető le pusztán a fizika (meg a kémia) tényeiből és törvényeiből, a színrendszerek és kísérletekkel alátámasztott, választható színharmóniák szabályszerű használatából; van itt „valami más” is. De ez már alapvető filozófiai dilemmákhoz, filozófiai iskolák, szemléletek különbözőségéhez és szembenállásához vezet.

Az alapállítás úgy szól, hogy bár a színek problémája ma nem tartozik az építészet alapvető, lényegi kérdései közé – mert nincs köze se térképzéshez, se konstrukcióhoz -, igenis oda való, annak kell tekinteni:

„A szín az építészeti tér olyan specifikuma, ami azonban nem rendelkezik saját színelmélettel. Az építészet színelmélete az építészeti térrel összefüggésben kell, hogy vizsgálja szín és tér, szín és ember viszonyát, választ adva azon alapvető elméleti kérdésekre, melyek a mindennapi téralakító gyakorlat részeivé válhatnak.”

Ezzel a – természetesen részletesen kifejtett, megindokolt – témával, kutatási tervvel pályázott tehát a Magyar Művészeti Akadémia 18-50 év közötti alkotóknak és elméleti szakembereknek (irodalmárok, írók, népművészek, muzsikusok, zenetudósok, képzőművészek, építészek, táncművészek, a színházművészet képviselői stb.) kiírt hároméves művészeti ösztöndíjára – és nyert. Ez önmagában siker: mint mondja, többlépcsős, komoly és körültekintő kiválasztási procedúra előzte meg a döntést.

Az ösztöndíjprogram ráadásul nemcsak arra szolgál, hogy az ösztöndíjasok tapasztalt mentorok figyelme mellett megvalósíthassák a saját, egyéni elképzelésüket, hanem arra is – és ez Andrásnak különösen fontos –, hogy időről időre találkozzanak, megismerjék egymás munkáját, beszélgessenek, véleményt mondjanak, egymásból, egymástól inspirálódjanak: valódi párbeszéd kezdődjön."

A cikke elolvasható online itt.

Nyomtatott megjelenés: Vas Népe 2020. március 7. szombat 65. évf. 57. sz. 11. p.