Az élet írja a könyvet és a könyv az életet…
Csodás késő ősz volt. Novemberben nyírfákat ültettünk, december elején még rukkolát szüreteltem a kertben. Csupán néhány napot szunnyadtak a borozdák hó alatt, a konyhakertem puha dunyháját az enyhe tél idén gyorsan elcsente. Hamar elérkezett a tavaszi veteményezés ideje…
De ki fogja megkapálni a földet? A korábbi segítségem ugyanis egyik napról a másikra, váratlanul odalett. Hát a kaszálással mi lesz? Fel fogja vetni a gaz a csaknem harmincáras kertet. A „van”-nal baj van – tartja a székely. Érti ezt arra, hogy minél több bennvalója, földje van az embernek, annál több feladat társul hozzá – a teendők súlyának nyomását a lelkeden érzed. Nagyobb bajunk ne legyen!
Az álmodozás, tervezgetés hosszú hónapjai alatt sokszor elméláztam, érdemes-e ennyi évet, energiát és pénzt fektetni egy százhatvan éves parasztház megmentésébe? Gondok nélkül nézhetném a tévét, egy kényelmes, városi kanapén fekve. Ha továbbra is ilyen ritmusban keresem a pénzt, kábé hatvan leszek, mire elkészül, talán élvezhetem vagy húsz évet. De nincs, aki tovább álmodja, örökölje…
Ükanyánk Bécsben szolgált – mint a székely lányok többsége. Tizenévesen elmentek egy nagyvárosba, Brassóba, Bukarestbe, Pestre – esetünkben Bécsbe –, s ősztől tavaszig, éveken át háztartási munkát végeztek. Apai dédapánk anyja azonban gömbölyödő hassal tért haza szülőfalujába az 1800-as évek második felében, állítása szerint a Habsburg gazdájától megesve. Mára már senki nem emlékszik, hogy s mint történt az eset, tény azonban az, hogy családunk ezen ágát „Habsburg” ragadványnévvel említi a székely falu népe.
Az állítólagos Habsburg-fattyút szíve alatt hordó leány hazatérve férjhez ment, dédapánk – s utána az 1910-ben született nagyanyánk és két lánytestvére is – már a László vezetéknevet viselte. A családi legenda szerint azonban a Habsburgok kifizették a megesett székely lányt – bár azt nem tudni, hogy babakelengyére szánták vagy csupán az ükmama száját fogták be vele. A pénzből aztán megvették a falu egyik legszebb házát, s évekig kocsmát működtettek benne…
A teljes írás itt olvasható: