Az eredendő anyag

Pécs és a térség művészetéhez elválaszthatatlanul hozzátartozik a kerámia: a Zsolnay gyár
hagyományai, a Siklósi Kerámia Szimpozionok, az Országos Kerámia Biennálé Pécs kulturális
identitásának meghatározó szegmensei. A Janus Pannonius Múzeum Modern Kerámia Gyűjteménye
mintegy 3000 alkotást számlál, melynek felét teszik ki a Siklósi Szimpozionokon készült munkák.
A tárlat célja, hogy a siklósi szimpozionokról átfogó képet adjon a kezdetektől 1992-ig,
mintegy ötven hazai és nemzetközi művész alkotása által. A kiállítás különböző termei az organikus
jellegű művektől az absztrakciónak még teret adó figurális plasztikákon át mutatják be az agyag
anyagszerűsége által hordozott különböző jelentéseket. Nádor Katalin fotográfus – a kiállításon
bemutatásra kerülő – dokumentumértékű műhelyfotói és életképei által a szimpozionok tevékeny
életébe láthatunk bele.
Az 1969-től rendezett siklósi kerámia szimpozionok, ugyanúgy, ahogy közeli Villányban
1967 óta rendezett kőszobrász szimpóziumok a hazai szimpozion-mozgalom első helyszínei voltak,
s nemzetköziségük által a korszerű művészeti áramlatok megismerésének első fórumai hazánkban.
A 60-as, 70-es évek szigorúan ellenőrzött kultúrpolitikai közegében Siklóson és Villányban lehetőség
nyílt a művészi, alkotói szabadságra. Az első siklósi szimpozionokon a bonyolult technológiai
folyamatok természetüknél fogva igényelték a kollektív munkát, a résztvevőknek maguknak kellett
biztosítani a feltételeket az alkotáshoz, kemencéiket is együtt építették. A közös munkaforma
alkalmaival, a folyton változó, mindig új tagokkal gyarapodó közösség révén egy új alkotói modell
jelent meg, melyben a művészi munka életmóddá válhatott. A magyar kerámiaművészet
történetében ”Siklós” vízválasztó szerepet töltött be, s annak gyökeres megújulását hozta magával.