Azt mondták - A válásról készített színházi nevelési előadást az Ötösalá Fakultáció

Az újonnan létrejött alkotócsoport Soltész Bözse, Takács Géza és Nizsai Dániel színészekből, valamint Egervári György és Kálócz László színházpedagógusból áll. Első közös munkájuk egy komplex színházi nevelési produkció, amely a válás témakörét vizsgálja “Azt mondták…” címmel. A szülők válásáról szóló foglalkozás a kisiskolás közönségnek szól, 7-10 éves gyerekeknek.

Minden korosztály számára tragikus a szülők válása, de a legkisebbeket viseli meg a legjobban, őket érinti a legmegrázóbb módon, ezért készítette el az Ötösalá Fakultáció az általános iskola alsó tagozatán tanuló másodikos, harmadikos, negyedikes korosztály számára az előadást.

Az alkotók minden alkalommal kizárólag egy osztálynak kínálják az “Azt mondták…” című komplex színházi játékot, amellyel szívesen ellátogatnak különböző oktatási intézményekbe.

A 90 perc hosszúságú, színházi jelenetekkel tarkított foglalkozás – a hagyományos, egy tanáros drámaórákkal szemben – mélyebb drámamunkát tesz lehetővé a résztvevő alsós korosztállyal egy olyan témában, amit égetően fontos feldolgozni, amelyről érdemes szót ejteni.

Egy mikroközösséget: a főszereplő kisfiút, Barnit, az édesanyját és az édesapját bemutató rövid színházi jelenetek a gyermekekkel közös játéktérben zajlanak, így a játszók és az alkotók közötti távolság a lehető legkisebb.

A jelenetek során minden játszó aktív kapcsolatot tart a körülötte lévőkkel, a kicsik részeseivé válnak a történéseknek. Ebben a viszonyrendszerben erős a nézői bevonódás, ennek mélyítése érdekében már a játék kezdetétől a Barnit játszó színész, Nizsai Dániel, a Kolibri Színház tagja és a két színházpedagógus foglalkozásvezető játszótárssá, partnerré teszi a nézőket, megkönnyítve a kommunikációt és a közös gondolkodást. Ugyanígy játékba hív az anyát és az apát játszó színész is, Soltész Bözse, a Magyar Színház és Takács Géza, a Pintér Béla és Társulata művésze.

A színházi nevelési foglalkozás az egészcsoportos forma mellett, kisebb csoportokra bontott beszélgetést, szerepjátékot, színházi konvenciókat használó drámapedagógiai formákat és a képzőművészet eszközeivel születő, közös installációra épülő alkotó folyamatot egyaránt felajánl a közönségnek.