Balog Alexandra zongorestje -- Házimuzsika koncertsorozat

A koncertprogram Franz Schubert és Fryderyk Chopin munkássága köré épül.

A koncert első felében válogatott impromptu-k, valamint mazurkák szólalnak meg a művésznő legkedveltebbjei közül. Az impromptu a helyszínen rögtönzött zenei alkotás; pillanatnyi hangulatból született hangszeres darab a 19. sz.-ban, amely Chopin munkásságára kiemelten jellemző. Schubert nyolc impromtu-je közül három hangzik el— melyek mindegyike az Op. 142-es ciklusból való. Ezt, a 142-es opus alá tartozó második sorozatot Schubert halála után adták ki 1839-ben, melyet a kiadó Liszt Ferencnek dedikált. Mind a nyolc impromptu-t 1827-ben komponálta a zeneszerző, halála előtti évében. A művek a 19. század eleji népszerű impromptu műfaj legjelentősebb példái közé tartoznak. A műsor során Chopin mazurkái tagolják és színesítik a koncert első felében elhangzó impromptu-ket.

A koncert második felében Schubert utolsó műve, a B-dúr zongoraszonáta szólal meg. Franz Schubert utolsó zongoraszonátája, amely egyben utolsó kompozíciója, nem sokkal halála előtt, 1828 őszén készült el. Az autográfból kiderül, hogy az utolsó három szonátán (D 958, 959, 960) főként ebben az időszakban dolgozott, és ciklusként kívánta kiadni azokat. Arról nincs biztos adatunk, hogy mikor kezdett el dolgozni a darabokon, de a vázlatok írásával meglehetősen hosszú ideig lehetett elfoglalva, valószínűleg azokban a hetekben, hónapokban, mielőtt 1828 szeptemberében bátyjához, Ferdinándhoz költözött. A művész általában nem őrizte meg darabjainak vázlatait, de valószínűleg költő barátja, Franz Schober lakásából való kiköltözése után mégis szüksége volt rájuk a tisztességes másolatok elkészítéséhez. A szonáták azonban már csak Schubert halála után, 1839-ben jelentek meg, testvérének, Ferdinándnak köszönhetően.